Miért pont Grado? Az egész annak a bringázásnak az ötletével indult, amelynek során az Alpok–Adria bicikliút egyik észak-olasz szakaszán legurultunk a barátaimmal (erről itt olvashat beszámolót). Eredetileg az Alpokban fekvő Pontebbában is töltöttünk volna két éjszakát, aztán az ottani időjárás kiszámíthatatlansága miatt inkább a tengerparti üdülőhelyet választottuk, ahol stabil napsütést ígértek.
Üdülőhelyet írtam, és ez mostanra már igaz is, de azért Gradót nem úgy kell elképzelni, mint mondjuk Benidormot a spanyol Costa Blanca partján. A Trieszttől 60 km-re nyugatra található település
több mint ezer éves múltra tekint vissza,
valaha Aquileia kikötője volt (az ókori római városra később még visszatérek). A történelmi városrészt az 5. században építették ki, a lagúnák, csatornák és hidak miatt pedig kis Velenceként is emlegetik.
A régi épületek között sétálni éppen ezért kitűnő esti program. Különösen, ha az ember az egyik utcasarkon belebotlik egy férfi kórus rögtönzött (vagy annak tűnő) szerenádjába, vagy épp egy szimfonikus zenekar koncertjébe a Szent Eufémia-székesegyházban. De a rengeteg étterem egyikének teraszán lazítani sem utolsó élmény, feltéve, ha befújtuk magunkat szúnyogriasztóval. Május végén ugyanis nagyon elemükben voltak kis bestiák, megkeserítve a sok gyanútlan turista életét.
Az óváros azonban Gradónak csak egyik arca. Nem messze tőle van ugyanis egy övezet, amely legalább ilyen érdekes, ha más szempontból is. Itt sorakoznak ugyanis azok a hotelek, amelyeket több évtizede építettek a strandturizmus felfutása idején. Néhányat felújítottak közülük, de láttunk romos, kihalt épületeket is. Ezeken az utcákon sétálva olyan érzésem volt, mintha egy régi olasz film díszletei között járnék.
Mi egy olyan, olcsónak számító szállodában laktunk, amely valaha szintén jobb napokat látott, de azért nem hagyták teljesen lepusztulni. A berendezésen így is látszott az idő vasfoga, a retró érzést pedig fokozta, hogy a svédasztalos reggelihez – amely egyébként rendben volt – minden nap az ABBA együttes slágereit játszották. Ez nem is volt baj, az már annál inkább, hogy
a légkondit nem engedték bekapcsolni, így éjjel választhattunk a szúnyogok vagy a hőség közt.
Aki a Balatont szereti, annak Grado strandjai sem okoznak csalódást. A part itt ugyanolyan lassan mélyül, mint a magyar tenger déli partján, így gyermekeseknek is ideális. Legfeljebb arra kell vigyázni, hogy ne lépjünk rá a víz alatt is rohangászó apró rákokra. Kelet felé haladva egyre több kemping is erősítette bennem a balatoni hangulatot, amelyek dugig voltak német, osztrák és a más vendégekkel. Különbség talán csak az árakban volt: az egyik strandbüfében például 4,30 euróba (1400 forint) került egy korsó csapolt sör, ami azért nagy tivornyát nem tesz lehetővé.
Ha már a gasztronómiai élvezeteknél tartunk, Grado hozza a szokásos olasz szintet, amely azért nem túl magas, de nem is rossz. Volt azért kiemelkedő élmény is, amikor beültünk egy olyan étterembe, amelyet a TripAdvisoron nagyon dicsértek, de a 20 eurós tengeri sügért azért nem nevezném olcsónak.
A borok minősége is eléggé ingadozott,
noha Friuli régiójában komoly hagyománya van a borkészítésnek. Ittunk egy euróért kitűnő friulianót (ez Venzonében történt egy talponállóban), de volt olyan is, hogy egy gradói „borboltban" az évek óta melegben porosodó vörösbort akarták kinyitni nekünk.
A városból amúgy érdemes kimozdulni. Ezt nemcsak autóval, de biciklivel is meg lehet tenni, lévén, hogy több kerékpárút és bringakölcsönző is rendelkezésre áll. Az alpesi kirándulásról már írtam korábban, de tettünk egy kört a Valle Cavanata természetvédelmi övezetben is. A 327 hektáros terület a Gradói-lagúna keleti részén terül el. Eredetileg halastó volt, mostanra azonban hatalmas madárkolóniák élnek ott. A nádas mellett kerekezni kicsit olyan volt, mint a Fertő tónál.
A bicikliútról az alábbi képre kattintva nézhet fotókat!
A bringázáson kívül még két közeli városkát volt időnk meglátogatni autóval. Az egyik a már említett Aquileia, amelyet az i. e. 2. században alapítottak, majd a Római Birodalom egyik legjelentősebb kulturális és kereskedelmi központja lett. Aki szeret elmerülni a történelmi emlékekben, annak ez a település, amelyet 452-ben Attila hadai romboltak le, kihagyhatatlan látnivaló.
Nézzen képeket Aquileiáról az alábbi fotóra kattintva!
A másik városban, amely Gradótól kicsit messzebb van, a hegyi bringaút után álltunk meg. Kevés jobb dolog van, mint Venzone elbűvölő utcáin sétálni a napsütésben, ráadásul itt még a hegyek is fokozzák a látványt. A település történelme nem kevésbé fordulatos, mint Aquileiáé, és bár az 1976-os földrengésben sok történelmi épület megsérült, 1990-re eredeti formájában újjáépítették a belvárost.
Érdemes megnézni a galériát Venzonéról az alábbi képre kattintva!
Olaszországnak ez az észak-keleti régiója akár hosszabb látogatást is megért volna, nekünk most ennyire volt időnk. Aki a horvát tengerpart mellett az Adria egy másik arcát is szeretné megismerni, annak érdemes bevállalnia azt a hatórás utat, amely Budapesttól Gradóig tart autóval Szlovénián keresztül. Ha pedig még nem fáradt el, a visszaúton beiktathat egy egy-két órás kitérőt Ljubljanába, ahogy mi is tettük.
Az alábbi fotóra kattintva képeket nézhet a szlovén fővárosról!