A felpörgetett és a csúcsra járatott jelzők manapság már lassan a hétköznapi életünk alaprészei közé tartoznak. Ember legyen a talpán, aki a naponta rázúduló feladatok tömkelegét, a közösségi interakciókból adódó élményeket és a mindenhonnan felénk zúduló információk halmazát derűs nyugalommal tudja kezelni.
Nem csoda, hogy az utóbbi időben teret nyert az úgynevezett „slowdown" mozgalom,
amely csokorba gyűjti azokat a tevékenységeket, amelyektől az ember könnyebben töltődik, és amelyek gyakorlatilag eltűntek a hétköznapi taposómalomban.
Azoknak, akiket az új tapasztalatok és az utazás éltet, érdemes megismerkedni az úgynevezett „slow travel" mozgalommal, amire manapság akár egész utazási irodák építik ügyfélkörüket. Átolvasva egy-két ezzel foglalkozó weboldalt, az ember könnyen legyinthet, hogy nem találta fel senki a spanyolviaszt ez ügyben, hiszen forradalmian új dolgokat nem közöl. Mégis érdemes picit megnézni, mitől is nevezheti magát valaki „lassú utazónak".
Az egyik alapvető pillére a mozgalomnak a helyi értékek felfedezése, és a helyi vállalkozások támogatása. Azaz, ha elutazunk valahova, ne feltétlen az egyik hipermarket polcairól töltsük fel a kocsi csomagtartóját, hanem vegyük a fáradságot, és látogassuk meg a helyi piacokat. Ezek úgyis sokadvirágzásukat élik hazánkban is, arról nem is beszélve, hogy egyre több fesztivál szerveződik ételek vagy éppen italok köré.
Ha felfedezünk egy új országot, új várost vagy új tájegységet, keressük tehát a helyi jellegzetességeket, legyen az egy helyi specialitás, vagy egy termék, amely az adott tájegységben készül. A közösségi médiában rengeteg a helyi kisvállalkozások vagy termelők által szervezett program a gombatúráktól kezdve az idegenvezetésen keresztül a kisebb pincészetek által hirdetett borkóstolóig.
A lényeg a helyi érdekességek, szokások, ízvilág és persze emberek megismerése és felfedezése.
Az utazás módja sem elsősorban az általában leggyorsabb autó vagy repülő. A belassulás és a környezetvédelem jegyében ez a fajta utazás előnyben részesíti a tömegközlekedést. Bár ez nem mindig kényelmes mód, érdemes rákeresni az esetleges hétvégi vagy nyári kedvezményekre.
Akik nagyon ódzkodnak az utazásuk ezen részét nagyobb létszámú emberrel megosztani, azoknak kifejezetten ajánlatos a telekocsi rendszer keretein belül keresgélni – a saját tapasztalataim kizárólag pozitívak ezen a téren. Érdemes körülnézni, hogy az adott térségre eljuthatunk-e esetleg hajóval: bár az utazás ezen formája egyre ritkább, tökéletesen illeszthető a „slow travel" szellemiségbe.
A „lassú utazás" mindig és mindenek felett a környezetkímélés szempontjai szerint zajlik.
Akárhova is utazunk, ha megérkeztünk, és megtehetjük, váltsunk biciklire, vagy kerekedjünk fel gyalog a látnivalók felfedezésére. Egy könnyedebb séta is sok látnivalót és meglepetést tartogathat, legyen szó akár természeti látnivalókról vagy egy városi csavargásról.
A lényeg, hogy önállóan vessük be magunkat az ismeretlenbe, elfelejtve a szoros és kötött tervezést. Talán azt már le sem kell írni, hogy a szemetünket, ha nem tudjuk megfelelően elhelyezni, bizony magunkkal kell vinni, amíg szemetes kukát nem találunk.
Érdemes a szállásunkat is a teljes lekapcsoláshoz igazítani. A zsúfolt szállodák és hostelek nem feltétlen nyújtják azt a fajta pihenést, mint egy szép környezetben fekvő, csendes, jól felszerelt vendégház vagy egy szerényebb, de általában tökéletes csendet és nyugalmat nyújtó kulcsosház.
Az utazáshoz kapcsolódó képzeletbeli listánkat ne zsúfoljuk teli a kipipálandó élmények és látnivalók sokaságával, hagyjunk teret a spontaneitásnak és a jelenlét pillanatainak.
Ez az utazási forma sokkal inkább egyfajta befogadó és megélő lelkiállapot, mint az ingereket hajhászó üzemmód.
Cserébe újra rácsodálkozhatunk kisebb dolgokra, a természet szépségeire, kiélvezhetjük az élet sokat emlegetett „apró örömeit", és ezúttal máshogyan feltöltődve térhetünk haza.