Egy hófehér vár, egy ufó és Mozart gyerekkori koncertjének háza

Nyüzsgő óváros, egykori főúri rezidenciák, az első szlovák hely, ahol bevezették az elektromos világítást és békebeli sztrapacska: ezt mind megtaláltuk a barokk és a rokokó városában, Pozsonyban, ahol egy viszonylag kicsi városmagban koncentrálódik a látnivalók többsége. Ebből adódóan aztán bármerre fordítjuk a fejünket, mindenütt találunk valami érdekeset.

A Budapesttől kétórányi autó-, illetve vonatútra lévő, néhány százezer fő lakosú településre már egy hétvégére is érdemes ellátogatni. Pozsony Szlovákia fővárosa, mely a török hódoltság korától kezdődően koronázó város volt, egészen a közelmúltig némileg mellőzött volt az utazók körében. A közeli Bécs császárvárosi pompájától hamarabb elcsábultak a keletről indulók, ahogy

Budapest sokszínűségével jelentett és jelent nagyobb vonzerőt sok, térségünkbe látogató turistának.

Pedig Pozsonnyal sem érdemes mostohán bánni annak, aki a három közeli főváros csodáira kíváncsi. No és persze annak sem, aki kellemesen szeretné tölteni szabadidejét egy ezer szállal magyar kötődésű, de mégiscsak szlovák városban.

Pozsony látképe Forrás: Shutterstock/ emperorcosar

Kastélyok és parkok városa

Pozsonynak is van néhány emblematikus köztéri jellegzetessége, de a vár vagy a belváros egyes épületei mellett én ide sorolom azokat a gyönyörű kastélyépületeket is, melyek a városmagon belül és azon kívül is gyönyörködtetik a szemet.

Mi a központi vasútállomástól indulva sétáltunk el az óvárosba,

és közben volt alkalmunk megnézni néhányat. Például az érseki nyári palota XVII. századi épületét, és a közelében az 1760-as évektől épített, barokk Grassalkovich-kastélyt is. Igaz, csak a homlokzatát, hiszen az épület az 1990-es évek óta elnöki palotaként működik, és csak évente egy napra nyitják meg a nyilvánosságnak (a park felőli oldalát pedig éppen felújítják, így azt most csak állványozva láthattuk).

A Grassalkovich-kastély, ma elnöki palota Forrás: Juhász Péter

Egyébként – a mindenkori szlovák elnök nem itt lakik – külföldi vendégek fogadására és más protokolláris események helyszínéül szolgál. Hatalmas parkja viszont szabadon látogatható, és mi látogattuk is.

Árnyékos utacskák, virágok, köztéri szobrok és fák, melyeket az ide látogató államfők ültettek és ültetnek: ez mind megtalálható a parkban.

Utóbbi hagyománya 1999-től datálható. S még egy érdekesség a kastélyparkról: ez volt az első hely szlovák területen, ahol bevezették az elektromos árammal megoldott világítást. Mégpedig igen korán, 1878-ban. Erről, a park történetében fontos fejleményről egy emléktábla is tanúskodik a helyszínen.

Az egykori kastélypark ma Pozsony egyik kedvelt közparkja, családok kedvelt sétálóhelye Forrás: Juhász Péter

Az óváros felé tartva, több régi épületet is láthatunk. Hozzá kell azonban tenni, Pozsonyban is van, ami már nem ragyog régi pompájában. Az Union park – közvetlenül az érseki palota mögött – például szintén fontos pontja a városnak, családok, barátok találkozó- és sétálóhelye, ami még inkább az lehetne, ha rendbe hoznák közepén a szökőkutat. Persze ez csak amolyan utazói fanyalgás: a történelmi városmag nem egyszerűen hangulatos, hanem jól karban is tartott. Mi először átsiettünk rajta, hogy feljussunk a várba, de visszafele bebarangoltuk azt is.

Ritka pillanat egy templomkertben: turistasereg nélkül készített fotó Forrás: Juhász Péter

Alighanem Közép-Európa legfehérebb vára

A pozsonyi vár majdnem száz méterre magasodik a város fölé a dombon, ahol már a 900-as évek elején erődítmény állt. Első írásos emléke 907-ből való, az akkori magyar és bajor törzsek közötti összecsapás kapcsán említik, és az is biztos, hogy később is jelentős harcászati, határvédelmi szerepe volt. Az évszázadok során több uralkodó hozzányúlt az erődítményhez, az 1600-as évek végén pedig átfogó, barokk stílusú felújítása kezdődött meg. S afelől sem lehet kétség, hogy

a történelmi múltú épületegyüttes az egyik legjellegzetesebb pozsonyi épület.

Már csak azért is, mert a központi kastélyépület négy tornyával az igényes felújítása során vakító fehér színt kapott. De nemcsak a falak, hanem a mögötte húzódó kastélykert is fehér színbe öltözött, a leszórt murvának is köszönhetően. Azzal átellenben, még mindig tart a régi épületek rekonstrukciója, de például a kastély előtti füves téren megtekinthetők az ősi templom talpazatának maradványai is.

A pozsonyi vár és a mögötte lévő park egy része Forrás: Juhász Péter

Ami biztos, a pozsonyi vár érthető módon vonzza a látogatókat, mert mind az innen látható panoráma, mind az épületek azért kiáltanak, hogy a turista a telefonja vagy a fényképezőgépe után kapjon, és belefeledkezzen a kattintgatásba.

Lehet fotózni a dunai panorámát, ideértve az ufót is,

pontosabban az egyik hídra épített sajátos, repülő csészealj formájú pavilont, melyben most egy étterem működik. Ezt mi most kihagytunk előzetesen megismert, magasabb árfekvése miatt.

Kilátás a pozsonyi várból a Szlovák Nemzeti Felkelés Hídjának ufót idéző pavilonjára Forrás: Juhász Péter

A heroikus szobrok iránt vonzódóknak jó téma lehet a morva fejedelem, Szvatopluk 2010-ben állított lovas szobra. Akik pedig kevésbé történelmi, esetleg valami romantikusabb témára vágynak, maradjanak a kastélykertben. Egy biztos, mindenki megtalálja a neki tetsző részeit a várdombnak, s természetesen mi is "kifotóztuk" magunkat, miközben a szervezett utaztatással érkező csoportok tagjait kerülgettük.

Az egyes épületrészekben egyébként több régészeti, illetve muzeális kiállítás is látogatható.

Ezeken néha egészen különleges tárgyi leletek, aranytárgyak is láthatók. Nekem pont ezért tetszett a vár: rengeteg különleges része van, köszönhetően az eltérő építési évszázadoknak, gazdag kiállítási anyagot őriz, ugyanakkor a belépős tárlatokra szolidak az árak, a látvány pedig falakon belül és azon kívül is pazar. Kénytelen vagyok így fogalmazni: bőven versenyképes más, hasonló helyekkel.

Mi körbesétáltuk a várat is, ahol számos ivókút áll rendelkezésre a felfrissüléshez. Megnéztük a Lipót kaput és mindazokat a helyeket, ahol egykor uralkodók és főméltóságok sétáltak az 1526-os mohácsi vész után tíz évvel, akkori fővárossá tett Pozsony várában. Ezt követően vettük nyakunkba az óvárost.

A pozsonyi vár vakítóan fehér a nyári napsütésben Forrás: Juhász Péter

Tömegek kíváncsiak az egykori koronázóvárosra

Akár a Duna felől közelítünk, akár a vár felől – mint mi tettük –, Pozsony óvárosát vétek lenne járművel bevenni. Arról nem is beszélve, hogy saját magunk élményét rontanánk el, hiszen egy-két kivételtől eltekintve a nevezettségek többsége kényelmes távolságban van egymástól. Másrészt pedig az óváros zsúfolt, nem pusztán az autentikus szlovák éttermek vagy a pizzázók, kávézók, hanem a rengeteg turista miatt is, akik zöme ottjártunkkor ázsiai volt.

Ez nem is csoda, hiszen látnivaló van bőven,

és - tűnjön bár elsőre meglepőnek - ezek egyben éppolyan egyedi hangulatot árasztanak, mintha például egy cseh vagy egy belga kisvárosban sétálnánk, hasonlóan nagy tömegben.

Pozsony óvárosa nyüzsgő arcát mutatta: itt csak alig néhányan bámészkodnak Forrás: Juhász Péter

A várból leereszkedve ne hagyjuk ki a Szent Márton-dóm fenséges, XIII. századi gótikus épületét, amely egy ideig a magyar királyok és királynék koronázási székesegyháza volt. A hatalmas, lenyűgöző, masszív épület méltó párja a vele szemben magasodó várnak, és jó viszonyítási pont lehet az óvárosi sétákhoz. A városmag pedig, ahogy írtam, élő, nyüzsgő, de rendezett, és még csak nem is különösebben szemetes. Mi végigsétáltunk a Hviezdoslavovón, ami ugyan egy hosszúkás tér, de lényegében a városrész sétálóutcája, padokkal, szökőkutakkal, szuvenírárusokkal és a végén a szlovák Nemzeti Színház történelmi épületével.

Elgyalogoltunk egészen az Árpád-házi Szent Erzsébetnek szentelt, de a későbbi Erzsébet-királynő (Sisi) szimbolikus, névleges mauzóleumaként épített kék templomig.

Az épület Lechner Ödön és egyúttal a szecessziós stílus egyik mestermunkája, környezete pedig az egyik legszebb a műemlék jellegű pozsonyi épületek között. A templom a két világháború között önálló plébániává alakult, és túl azon, hogy ma is kedvelt misehely, tömegével vonzza a látogatókat különleges formáival és színével.

Közeli felvétel Pozsony híres kék templomáról Forrás: Juhász Péter

Visszatérve a központba, kis utcákon, a tömeget kerülgetve haladtunk északi irányba, ahonnan korábban érkeztünk. Útba ejtettük a főteret, a Hlavné námestie-t a Városháza épületével. Megnéztük Pozsony híres és jellegzetes köztéri szobrai közül a legismertebbet, Victor Hulik 1997-es alkotását, a főtérhez közeli kis utcában.

Kandit nem könnyű eltéveszteni,

ugyanis állandóan fotózzák a csatornából kikukucskáló, az utca forgatagát mosolygós nyugalommal figyelő embert, pontosabban a szobrot. Sokak szerint egyértelmű a cseh áthallás ennek kapcsán – „történhet bármi, fő a derűlátás, no meg egy jó korsó sör!", mondanák a csehek –, de ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.

Ritka pillanat: Kandi turisták nélkül Forrás: Juhász Péter

Az viszont biztos, hogy az utcákon csavarogva egy megkövült pékinasba is belefuthatunk, ahogy Napóleon egyik katonájába is, bár mi ez utóbbit nem találtuk meg a főtéren.

Bárhogy is, az óvárosban szintén gyönyörű barokk épületeket láthatunk, melyek régen a Pálffy- vagy épp az Eszterházy-család tulajdonában álltak.

S ha már régi épületek: nem érdemes mellettük gyorsan elrohanni, mert például épp a Pálffy-palota Venturka utca felőli homlokzatán nem akármilyen érdekességre bukkanhatunk. A nagy forgatagban lehet, hogy nem tűnik fel, de a vezetett turistacsoportok gyülekezése a távolról látszólag semmi érdekes köré figyelmezető jel. Arra, hogy itt, ebben a házban adott koncertet csodagyerekként hatévesen Mozart, az egykori eseményről pedig emléktábla tudósít.

Alig észrevehető az emléktábla, mely Mozart gyerekkori koncertje miatt került a Pálffy-ház homlokzatára Forrás: Juhász Péter

Sokat lehet és érdemes is bolyongani még az utcákon, ahol még a vendéglátósok sem voltak erőszakosak. Behívóembert például alig láttunk, és ennek szerintem nem az volt az oka, hogy amúgy is rengeteg turista volt az óvárosban. Mi a sétánkat a XIV. századi Mihály-kapunál fejeztük be, mely a négy régi városkapu egyetlen épen maradt tagja, és a város védőszentjéről nevezték el.

Kapcsolódik hozzá egy érdekes, modern városi legenda is.

Alatta egy kört rajzoltak az aszfaltba, azon jelölve Pozsony és a világ más fővárosainak távolságát. A gimnáziumi és az egyetemi hallgatók között az járja, hogy fontos vizsgák előtt át kell haladni a kapu alatt a vizsga sikere érdekében. Azt persze nem tudom megmondani, igaz-e ez a mítosz - mindenesetre a biztonság kedvéért mi is átsétáltunk az impozáns építmény alatt.

Közeledünk a Mihály-kapuhoz Forrás: Juhász Péter

S ha már korábban szóba került a gasztronómia: a központi városrésztől nem messze választottunk egy éttermet arra, hogy megkóstoljunk néhány finom falatot. A Flagship Restaurant előkelő helyen áll több utazói portál ranglistáján, s véleményem szerint megérdemelten. Az utcai pavilon ne tévesszen meg bennünket, az étterem ugyanis az épületen belül hatalmas, ahová tömegekben látogatnak a turisták, és a helyiek is. Mégsem éreztük jeleit a kapkodásnak vagy a nagyüzemiségnek, helyette elfogadható áron válogattunk a helyi levesekből és persze az elmaradhatatlan sztrapacskából, mindehhez pedig helyben főzött sört ittunk.

Az étlapi ajánlat pedig bőséges, így ha legközelebb Pozsonyban járunk, már legalább egy hely van, ahová biztosan szívesen visszamennénk.

Rövid kirándulásunkon azokat a látványosságokat néztük meg, melyek bennünket elsősorban érdekeltek, de Pozsony és környéke sok egyebet is tartogat. Némileg távolabb a központtól, Oroszvár városrészben áll a XIX. század első felében épült Zichy-kastély. A pozsonyi állatkert mellett könnyen eljuthatunk Szencbe is, vagy hazafele akár Bécs irányába is elindulhatunk, ahonnan szintén kényelmes és olcsó a hazajutás. Pozsonyba pedig bármikor érdemes lehet visszamenni egy tartalmas, főleg a történelmi-kulturális emlékekre fókuszáló sétára, vagy egy adott rendezvényre, vagy akár csak egy ízletes, helyi barna sörrel kísért ebédre.