A város fontos gépipari (hajógyártási) központ, valamint forgalmas dunai árukikötő. A magyarországi Komárommal közúton az Erzsébet híd köti össze, illetve előrehaladott állapotban vannak egy új Duna-híd kivitelezési munkálatai, amely hamarosan megnyílhat a nagyközönség előtt.
A magyar oldalról gyalogszerrel mentem át Révkomáromba az Erzsébet hídon.
Már a felhajtónál rám köszönt a történelem.
A híd átadása alkalmából elhelyezett emléktábla rögtön visszarepíti az erre járót az Osztrák-Magyar Monarchia időszakába, hiszen történelmi nevek egész sora szerepel rajta, Ferenc József császártól kezdve az akkori miniszterelnök Szapáry Gyulán keresztül Baross Gábor kereskedelemügyi miniszterig.
Ez a folyó felett átívelő erős acélépítmény Magyarország legelső nagyhídjai közé tartozik, amelyet magyar kivitelezők építettek, magyar tervek alapján. Nem mondható olyan karcsú építménynek, mint budapesti társa, sokkal inkább egy zömök, rendkívül strapabíró beton és acélszerkezetről van szó, ám ugyanarról a hölgyről,
Erzsébet királynéról nevezték el az 1891-92 között épült hidat.
De kanyarodjunk vissza a jelenbe: egy napsütéses kora tavaszi napon vágtam neki a Duna szlovák oldalán fekvő városnak. Elég hűvös időt fogtam ki, viharos széllel, ami a hídon még jobban felerősödött, de nyakig felhúztam a technikai kabátom cipzárját, így már egészen elviselhetővé vált a néhol már jegessé váló szél. Megérte ez a rövid séta a folyó felett, mert így minden sietség nélkül, közelről láthattam az Erzsébet-szigetet, amelyen szintén áthalad a híd, továbbá a hatalmas hajóépítő üzem épületeit és az égbe nyúló darukat is.
Mintha a hideg széltől kissé elgémberedett utazók számára építették volna az Erzsébet híd szlovák oldalán a szintén a Monarchia korát idéző Hotel Peklót, ahol egy kávé mellett jólesett egy kicsit átmelegedni.
Amikor átérünk a hídon Révkomáromba,
jobbra érdemes elindulni, mert ezen az oldalon található a legtöbb nevezetesség, illetve az óváros.
Mindjárt Szent István király bronz lovasszobrába botlunk, amelyet pontosan tíz évvel ezelőtt, 2009. augusztus 21-én avattak fel. Az átadóünnepség annak idején sajnos botrányossá fajult: óriási tömeg gyűlt össze, az itt élő szlovákiai magyarok egy emberként ünnepelték az elkészült alkotást, és énekelték a magyar himnuszt, míg az ellenoldal síppal és transzparensekkel próbálta megzavarni a felszólalókat és a szoboravatást.
Az akkoriban hivatalban lévő köztársasági elnök, Sólyom László mindeközben a híd közepén várta, hogy beengedjék az országba, és elmondhassa köszöntőjét, de nem léphette át a határt. Csak szavait tolmácsolhatta az avató bizottság. Végül szerencsére komoly incidens nélkül sikerült befejezni a beszédeket és leleplezni az alkotást.
A politikai viharok persze már régen elültek, és azóta is itt fogadja a Duna magyar oldaláról érkezőket Szent István felemelő szobra: államalapító királyunk büszke, erős, hadvezéri tartásban üli meg a lovát, a formák erőktől duzzadó belső feszülésével.
Ezután az óvárosba érve, elsétáltam az egykori kultúrpalota díszes épülete előtt, amely napjainkban a Duna Menti Múzeumnak ad otthont.
Nekünk, magyaroknak a szívünkhöz mégis igazán az épület előtt felállított Jókai-szobor áll közel, amely az itt született nagy írónak állít emléket.
A szobrot egyébként 1937-ben emelték, közadakozásból.
Továbbhaladva érdemes megnézni a Szentháromság-szobrot, amely Révkomárom legrégebbi köztéri szobra. A város főterének, a Klapka térnek a nyugati oldalán magasodik, a Zichy-palotával szemben. 1715-ben állították fel, hálaadásul az 1710-1711. évi pestisjárvány után.
Révkomárom 2004 óta egyetemi város,
itt alapították meg első szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatási intézményként a Selye János Egyetemet. Központja az Anglia-parkban található egykori Tiszti pavilon díszes épületében található, a Klapka tér közelében.
Három kara van: teológiai, gazdaságtudományi és tanárképző fakultás. A református teológiai kar az 1994-ben alapított Calvin János Teológiai Akadémia integrálásával jött létre, a gazdaságtudományi kar pedig eredetileg a budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett kara volt.
A Selye János Egyetem után a következő állomást a jókora kiterjedésű erődrendszer felkeresése jelentette. Az erőd története hosszú múltra tekint vissza, hiszen a város a török hódoltság idején végvárként funkcionált, 1594-ben az oszmán hadak egy viharos ostrom után elvonultak a várfalak alól, majd ezt követően egy egész erődrendszer kiépítése vette kezdetét.
Fontos szerepet játszott az 1848–49-es szabadságharcban, amelynek során három ütközetre is sor került a Habsburg udvar és a magyar csapatok között. 1848 tavaszán vér nélkül került magyar kézre, majd ugyanez év decemberétől az osztrákok folyamatos ostrom alá vették. A várost 1849. április 22-én mentette fel a Damjanich János és Klapka György vezetésével érkező magyar seregtest.
Később Komárom várának védői - Görgey Artúr és Klapka György parancsnoksága alatt – sikeresen verték vissza a számbeli fölényben lévő osztrák-orosz sereg támadását.
A vár a továbbiakban Klapka György parancsnoksága alatt a szabadságharc folyamán jelentős osztrák erőket kötött le, és csak jóval a világosi fegyverletétel után kapitulált.
Az 1850-es években továbbépítették, és hatalmas, 60 ezer katonát befogadó erődítménnyé vált.
Az erődtől visszakanyarodtam a főtér, a Klapka György tér irányába, a történelmi városközpont szívébe. Ennek meghatározó épülete a városháza, előtte a tér névadójának, Komárom hős védőjének, Klapka György tábornoknak egész alakos szobra magasodik, a kőtalapzat előtt áll a hadseregparancsnok és a katonák vitézségét jelképező harci oroszlán. Az alkotást 1896-ban állították fel, majd (miután 1945-ben eltávolították) 1991-ben került vissza a térre. A szobor egyben a város egyik szimbóluma is.
A főtér egyik díszes épülete a Zichy-palota, amelynek tágas udvarán alakították ki a város legújabb nevezetességét, az Európa udvart. Tervezése és megépítése magyar építészek nevéhez fűződik.
A korábban elhanyagolt belső udvaron 1999 februárjában rakták le az új épületkomplexum alapkövét.
A tervezők célja az volt, hogy 45 különböző európai ország jellegzetes építészeti stílusát adják vissza az udvar egyes épületei. Emellett felállították itt a város életében fontos szerepet játszó uralkodók (I. István, Gizella királyné, Szent László, IV. Béla, Luxemburgi Zsigmond, Mária Terézia), valamint Európa védőszentjeinek szobrait, illetve egy 33 méter magas kilátótornyot is emeltek. Az udvar szökőkútját az Országalmáról nevezték el,
az ünnepélyes átadásra a Millennium évében, 2000 decemberében került sor.
A történelmi városközpontból három kapun keresztül lehet megközelíteni: a Szent István, a IV. Béla és a Mária Terézia-kapun keresztül. A Zichy-palota belső parkját és az Európa udvart a Mátyás-kapu köti össze. Ahogy belép ide a látogató, egy egészen másik világba csöppen:
egy mesebeli makettvárosban vagy egy Disney-rajzfilm kulisszái között találja magát.
Igaz, akár a giccs is az eszünkbe juthat az épületek láttán. Az azonban biztos, hogy a tervezőknek egy rendkívül érdekes épületegyüttest sikerült megalkotniuk, amely napjainkban a város egyik Instagram-hotspotja.
Látogatásomat a Komáromi Jókai Színház épületénél zártam, amely az Erzsébet hídról elindulva a másik oldalon, vagyis a bal kéz felé eső városnegyedben, a kikötői városrész északi szélén található.
Révkomárom a szlovákiai magyar kultúra egyik legfontosabb központja,
hiszen a Jókai Színház a kassai Thália Színház mellett a Szlovákiában működő két magyar nyelvű teátrum egyike. A társulatnak egy modern épület ad otthont, amelynek építése több mint egy évtizeden át tartott, végül 1987-ben adták át rendeltetésének.
A múlt és a jelen emlékei közötti barangolásomat befejezve, innen indultam visszafelé a Duna két partját - és remélhetőleg az itt élő népeket is - összekötő Erzsébet hídon keresztül.