A változatosság kedvéért ezúttal szerettünk volna benézni a táti kiságba is, ezért péntek este a transzferünkkel a táti Holt-Dunaág melletti horgásztóig vitettük kajakjainkat.
Táborhelynek nem volt ideális választás.
Noha elsőre leginkább a közeli úton elhaladó kocsik zaja tűnt zavarónak, mégsem ez tette tönkre az éjszakai pihenésünket, hanem a mellettünk lévő holtágban kuruttyoló több száz (ezer?) béka szerenádja. A Nagy-Duna-ág melletti táborozás jobb ötlet lehet, innen is be lehet evezni a kis Vén-Duna-ágba, ha reggel erre támadna kedvünk.
Az éjszakai nem alvás után gyorsan összepakoltunk, és feleveztünk a Körtvélyes-sziget alatt futó ágon, majd visszacsorogtunk a Nagy-Dunára.
Az Esztergom előtt található szénrakodót vízről megfigyelni mindig nagyon izgalmas.
Elhaladva alatta most úgy hallottuk, nem kevés madárnak ad otthont az egykor szénpor tárolására szolgáló építmény.
Ezután az Esztergom és Párkány (Štúrovo) közti éles kontrasztot lehet megszemlélni: a Duna egyik partján ipari épületek láthatók lakótelepi házakkal megszórva, míg a másik oldalon impozánsan ott magasodik a dombtetőn a bazilika.
Esztergomot elhagyva emeltük a csapásszámot, mert éreztük, hogy a hőmérő higanyszála meredeken kúszik felfelé.
Látnivalókból azonban egyáltalán volt hiány.
A Helembai-hegység sziklafalai után következett Helemba szigete, majd a kedvencünk a Kopasz-sziget. Utóbbi a hírekből is ismerős lehet többeknek, hiszen tavaly itt akadt fenn és vesztegelt egy román teherhajó. Itt is érdemes elidőzni vízállástól függően, mivel egy egész nagy felületű sóderszigeten lehet sütkérezni, megpihenni.
A parányi szigetet elhagyva balról az Ipoly torkolata mellett is eleveztünk, majd Szobnál ráfordultunk a Dunakanyarra.
A terv az volt, hogy a legforróbb órákat egy vízparti bárban töltsünk,
amelyek egyébként ezen a folyószakaszon gombamód elszaporodtak.
Zebegényben ez sikerült is: a Danu Kerékbárt mindenképp tudom ajánlani, főleg a folyó szerelmeseinek, hiszen az étlap gerincét a Duna mentén elhelyezkedő települések gasztronómiai válogatása adja
a bajor grillkolbásztól kezdve a klasszikus balkáni csevapig.
Az italválaszték is széles, a személyzet pedig nagyon segítőkész volt. A kedvencünk a bár előtt, a folyón kialakított mólópihenő volt – innen szemléltük a friss, nyári zápor érkezését, amely jó pár fokkal lehűtötte a levegőt.
Néhány óra pihenés után, újult erőre kapva folytattuk a túrát a Dunakanyar legszebb szakaszán Zebegénytől a Szigetcsúcsig.
A folyó itt felgyorsul, a panoráma pedig minden irányban lélegzetelállító.
A koronát a látványra a visegrádi vár felbukkanása teszi fel a kanyar bevétele után.
Gyors kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy a nagymarosi megállót most kihagyjuk, és
megállunk a Szentendrei-szigetcsúcson, ami a másik nagy kedvencünk.
A Szentendrei-sziget legészakibb csücske hatalmas népszerűségnek örvend a kajakosok, bringások, kempingezők és a parton henyélők körében. A kikötésnél kicsit megküzdöttünk a hirtelen feltámadt széllel, a csúcsra kisétálva viszont ismét álmélkodtunk a hely szépségén.
Innen már csak egy dolog volt hátra: lecsorogni Verőcéig, és elbúcsúzni a folyótól.
A túratáv 35 folyamkilométer volt, a táti kiság hozzáadott még ötöt.
Fürödni, megmártózni, homok- és sóderpadokon megpihenni, bárokba és teraszokra beülni egyre több helyen lehet.
Kajakkal a Dunán csavarogni kiváló lehetőség, hogy megtanuljuk a forgalmas folyókon való közlekedés szabályait és fortélyait. Ha valaki tapasztalatlan ezen a téren, mindenképp érdemes egy gyakorlottabb társasághoz vagy vezetett túrákhoz csatlakozni. Aztán ki tudja, egy nap talán már a saját kajakjában is vízre szállhat az ember...