A kék jelzés Magyarországon elsősorban az Országos Kéktúra felségterülete, de léteznek más, kék jelzéssel ellátott túraútvonalak is, például a Kohász Kék, a Bükki Kék vagy a Balatoni Kék. A kék sávjelzést egyébként az országos jelentőségű, több tájegységen és legalább egy hegységen átvezető utak jelzésére használják.
A Börzsönyi Kéktúra mintegy 66 kilométeren keresztül halad a hegység kevésbé ismert, de nem kevésbé szép szakaszain (amiből már pár hete néhány kilométerbe mi is belekóstoltunk) Diósjenőtől egészen Szobig. Ha beszerezzük a túrához kapcsolódó igazoló füzetet, amelyekben jeleznünk kell igazolókóddal vagy pecséttel az adott túraszakasz teljesítését, túramozgalomként is teljesíthetjük ezt a szakaszt.
Mi kora reggel gyülekeztünk Szobon, ahol a kocsikat hagytuk (vonattal szintén elérhető Budapestről), és felszálltunk a menetrendhez képest kicsit később induló buszra, amely Nagybörzsönyig vitt minket.
Nagyjából 20 kilométert terveztünk aznapra, de mivel a túraútvonalat egy-két helyen arrébb helyezték a mi térképünkhöz képest, így kicsit többet is talpaltunk.
Csípős volt a reggel, így némi kávézás után rögtön rákanyarodtunk a kékre, hogy minél hamarabb bemelegedjünk.
Ha van időnk, természetesen érdemes bejárni Nagybörzsönyt: a vízimalom, az Árpád-kori Szent István-templom, illetve a falu utcácskái kellő alaphangulatot adhatnak egy hosszabb túranap kezdetén. A boltokon kívül itt sem volt nyitva semmi, de mi cseppet sem bántuk, vágytunk már az erdőbe.
Nem is kellett csalódnunk, rajtunk kívül egész nap elvétve találkoztunk túrázókkal.
Lehet, hogy szebb időben ezen az útvonalon is többen mozognak, de ezen a vasárnapon igazán jól bele tudtunk merülni az erdők kínálta csendbe és szépségbe. Állatokkal ugyan most nem találkoztunk (ami azért nem ritka jelenség a Börzsönyben), nagy örömmel vetettük bele magunkat a délelőtt még kissé zúzmarás, délutánra pedig szép, napsütéses időjárást nyújtó túranapba.
A túraútvonal Nagybörzsöny és Szob közt nem érint települést (Márianosztrát körbekerüli), ezért ebédünket a Pribék-tisztáson költöttük el, a Nagy-Galla szomszédságában. Ez utóbbi csúcsa ugyan kisebb kitérő a kék jelzésről, de nagyon megéri felkaptatni, mert
a kilátás pazar a vulkanikus csúcsról mind a Dunakanyarra, mind a Börzsöny hegyláncára.
Innen már komótosabban folytattuk utunkat, jelentős szintkülönbség ugyanis Szobig már nem nagyon volt. Élveztük a bóklászást a helyenként igen vastag avarban, a késő őszi erdő változatos arcát, a kevésbé szép, de elég látványos Csák-hegybe vájt kőbánya néhol előbukkanó látványát, majd a Szob feletti nyílt terepen a településhez közel kerülve a hirtelen ránk nyíló, meglepően szép panorámát.
Szobon a kékjelzés a vasútállomásig halad. Ha időnk még engedi, a Duna-partra is lesétálhatunk elkapni egyet a sajátos atmoszférájú téli naplementék közül, mielőtt hazaindulunk.
Az év ezen időszakában előfordulnak hajtóvadászatok
– erről az Ipoly Erdő Zrt. Facebook-oldalán érdemes tájékozódni. Ha valakinek kedve szottyan az egész szakaszt teljesíteni, az több napra elosztva megoldható, a szakaszokat ugyanis jól fel lehet osztani. Ha pedig újra kinyitnak a szálláshelyek, akkor egy nagyon szép hosszú hétvégét lehet eltölteni a börzsönyi lankákon.