Régebben a folyó meghódítása jóval nehezebb feladat volt, mint manapság. Az Ipoly ugyanis határfolyónk, mégpedig meglehetősen hosszú szakaszon, így külön engedéllyel lehetett csak vízre szállni. Mióta ez megszűnt, sokkal több evezőst vonz a kis folyó.
Mi magunk is évente többször visszatérünk a csendes, kanyargós folyó fordulóit élvezni. Vízállástól függően érdemes kajak vagy kenu mellett dönteni: nagyon alacsony vízállás esetén ez utóbbival ugyanis pórul lehet járni.
Ezért talán érdemesebb is a késő tavaszi, kora nyári hónapokat választani a túrára.
Az Ipoly Balassagyarmat feletti felső szakaszán a folyót nem "tisztítják", rengeteg a bedőlt ág, és ezért gyakorlatilag evezhetetlen. Ha a folyón tervezünk eltölteni pár napot,
fel kell készülnünk a természetben alvásra,
kemping ugyanis érthetően nincs a folyóparton. Nem is baj ez talán, hiszen így meg tudta őrizni az eredeti és természetes arculatát.
Táborozni szigorúan a folyó parton lehet, Ipolytölgyes, vagy Ipolydamásd alatt kiváló területek vannak erre. A vadkempingezés alapszabályai közé tartozik, hogy az élővilágot tiszteletben tartva verjük fel sátrunkat, a lehető legkevesebb területet elfoglalva, és
szemetet, hulladékot sose hagyjunk magunk után.
A folyón evezve vagy annak partján táborozva a csendesebb percekben rengeteg vízimadarat láthatunk, például kócsagot, gémet vagy récéket. A tavalyi nyár második felében szerencsénk volt egy dunavirágzást is végignézni, ami jó hír ugyanis ezeknek a kérészek rendjébe tartozó kis élőlényeknek a megjelenése mindig azt jelzi, hogy
a víz jó minőségű és tiszta.
A folyó egyébként is meseszép, végig fákkal, néhol legelős részekkel szegélyezve. A táj változatos, fürödni és megmártózni pedig vég nélkül lehet.
Ha valaki még nem vízitúrázott, és nincs tapasztalata, mindenképpen érdemes egy túraszervező céghez becsatlakozni, vagy egy túravezetőt bérelni, aki a csapatot betanítja a lapátolás fortélyaira, illetve biztonsággal lekíséri a folyón. (Kajak- és kenubérlésre, valamit transzferre például Nagymaroson is van lehetőség.)
Ha az ember saját maga megy, nagyon fontos információ, hogy az Ipolyon több duzzasztógát is van.
Ezeknél át kell emelni a cókmókot és a hajókat is egyaránt.
Ipolytölgyes után már nincs több gát, így ha innen indítjuk a túránkat, akkor a Dunára ráfordulva több naposra is tervezhetjük csavargásunkat.
A folyón gyakorlatilag minden évszakban lehet evezni. A megáradt Ipoly jó csemege lehet a gyakorlottabb evezősöknek, de az utóbbi években a helyi túraszervezők már egynapos téli evezéseket is kínálnak a programjaikban.
Ha valakinek nem a víz az alapeleme, az Ipoly környékén biciklizni is lehet. Drégelypalánkról indulva szépen el lehet tekerni a Börzsöny alatt, gyakorlatilag a Duna-Ipoly zöld utat követve, majd Szobnál ráfordulva a Duna mellett haladó, már kiépített kerékpárútra akár egy hétvégi hosszabb biciklis túrát is meg lehet szervezni.
Ha ezt a megoldást választjuk, nem kevésbé vadregényes helyeken biciklizhetünk.
A térség varázsát viszonylagos érintetlensége adja. Mivel kisebb az autóforgalom, jóval kevesebb a beépített terület, a levegő is sokkal tisztább, és a zajszennyezettség sem bántó.
A kis településeken is akadnak látnivalók:
például Drégelypalánkon a vár, Nagybörzsönyben a templom, vagy Ipolydamásdon a régi vár maradványai.
Az Ipoly a Duna egyetlen bal oldali mellékfolyója Magyarországon. Szlovákiában, a Vepor-hegységben ered, az Ipoly-hegy tövében (1058 m). Magyarországot Ipolytarnócnál éri el. Szécsénykovácsinál nyugati irányba fordul, majd Balassagyarmat és Ipolyság érintése után ismét dél felé. Ezen a szakaszon a magyar-szlovák határon folyik, kivétel a Tesmag és Tésa közötti szakasz. Megkerüli a Börzsönyt, majd Szobnál ömlik a Dunába. A folyó jelenlegi hossza 212,43 km (a szabályozás előtt 254 km volt), esése a teljes szakaszon 596 m. Vízjárása rendkívül ingadozó, átlagos vízhozama Letkésnél 25,4 m³/s. Forrás: Wikipedia