Bejártuk a Naszály csodaszép, változatos tájait

Zúzmara, köd, fagy minden mennyiségben

Miután a Börzsönyt már meglátogattuk télen, ezúttal a Naszályt tűztük vasárnap túramatinénk műsorára egy eddig számunkra ismeretlen útvonalon. Sajnos az időjárás nem a legszebb arcát mutatta, így reggel vakartuk az állunkat, egyáltalán kimozduljunk-e. A folyamatosan szitáló, néha sűrű esőben a sárral is megküzdöttünk egy-két helyen, a kilátópontokról pedig legfeljebb méterekben volt mérhető a látótávolság, szépségekben és látnivalókban azonban ezúttal sem volt hiány.

Aki már járt Vác környékén vagy a Dunakanyarban, biztosan elgondolkozott arról, pontosan mit is formáz a Naszály oldalába vájt hegyalakzat.

A bánya elég sok helyről látható a környéken,

dolomitot, mészkövet és homokkövet is termeltek ki belőle 1963-as megnyitása óta. Bár a bánya hatalmas sebet ütött a tájba, a Naszály többi részén csodaszép, változatos táj fogadja a turistát, tiszta időben pedig elképesztően szép a kilátás.

Tavaszi kép a Naszályról szivárvánnyal és mészkőbányával Forrás: Wikipedia/Newbog

Mivel a Naszályt nem is oly régen már érintettük a Kéktúra során, most Kosdról indítottuk a kirándulást.

A túratáv nem volt jelentős, mindössze 10 km, 450 méter szintemelkedéssel és eséssel, de a barátságtalan időjárás miatt ez pont megfelelőnek bizonyult.

Az idő egyébként a hegyen már teljesen elviselhetővé szelídült: jelentősebb csapadék nélkül, de folyamatos párában sétáltunk.

Autóinkat Kosd szélén, a kosdi pihenőnél hagytuk, és elindultunk felfelé a zöld kör jelzésen, amelyet egészen a csúcsig nem is hagytunk el. Kosd Árpád korban alapított települése egyébként idilli helyen fekszik.

Legszebb látnivalója talán római katolikus temploma, amelyet a tizenötödik században építettek gótikus stílusban.

Az első látnivaló utunk során a kosdi bányászszerencsétlenség emlékére épített, kopjafákkal szegélyezett emlékmű volt. Az egykori kosdi szénbányában 1931-ben egy robbanás következtében többen meghaltak, és ez egyben a bánya végét is jelentette.

Hamarosan ráfordultunk egy keskenyebb, folyamatosan emelkedő erdei ösvényre, amelyen néhol komikus küzdelmet folytattunk a napok óta tartó eső miatt elázott és csúszós talajon.

A legnehezebb kaptatók után az egyik platón egy ösvény ágazik a Násznép-barlanghoz.

Ide mindenképp érdemes kitérőt tenni, mivel a Cserhát egyik leghíresebb barlangja, és jelenleg is megkülönböztetetten védett státuszban van.

Innen már csak egy kaptató a Naszály 652 méteres csúcsa, ahol jelenleg egy geodéziai mérőtorony áll. Ennek oldalán tiltó tábla van a torony használatát illetően, így innen tiszta időben sem élvezhetjük a kilátást.

A Naszályon túrázni még télen is kellemesen változatos.

A mészkő és a néhol előbukkanó dolomit szép sziklás alakzatokat vet az ember lába elé. A geodéziai toronytól a kéktúra útvonalán haladtunk tovább, egészen a Látó-hegyre elágazó kis ösvényig (ezt egy kék háromszög jelöli). Ide érdemes kitérőt tenni, hisz jó időben az egyik legszebb panorámát nyújtja a környékről.

Ha visszaértünk az elágazásról, a sárga kereszten haladva egy másik útvonalon lyukadunk ki a zöld körre, amivel rövid túránkat indítottuk.

Lefelé menet útba esik még a „naszályi márvány", a Pádimentom-kő megállója.

Itt tömött szerkezetű, fényesen kopó mészkövet bányásztak, amiből környékbeli utakat és járdákat is építettek. Innen már csak pár kilométer lefelé az erdőn át a kiindulópontunk.

Túránk végeztével még egy kedves kiegészítő pont lehet a vácrátóti arborétum bejárása, ami növényfüggőknek mindenképp többórás program.

A botanikus kert átmenetileg zárva tart, de ha újranyit, mindössze 15 kilométerre, tehát pár perces autóútra található Kosdtól.

Addig is Vác barokk főtere és aranyos belvárosi utcácskái szolgálhatnak még egy laza levezető körrel, ha a napot még tovább kerekítenénk (Vácról itt és itt írtunk korábban beszámolót).