Megnéztünk egy apró várat, amelyet még a tatárjárás után emeltek

Legutóbbi cserháti kiruccanásunk során az autóból kiszúrtunk egy aranyos kis várromot Csővár falva felett. Mivel már akkor eldöntöttük, hogy tavasszal többször is visszatérünk erre a változatos és izgalmas vidékre, május elsején csodálatos tavaszi időben töltöttünk el egy remek túranapot a cserháti lankák között.

A túra hossza 10 kilométer volt, mindösszesen kétszáz méter szintemelkedéssel. Ezt mindenféle edzettség nélkül, könnyedén teljesítheti bárki. Mi is komótosan indultunk dél körül, és amennyire tudtuk, nyújtottuk a napot, megcsodálva minden „fűt-fát".

Ebben segített az időjárás is, hiszen a barátságtalan április után végre igazán beköszöntött a tavasz.

Ezúttal autóval mentünk Csővárba, de a település busszal is könnyen megközelíthető: Vácról indulnak menetrendszerinti járatok, naponta többször is. A kocsit a polgármesteri hivatalnál tettük le, innen indult a túra, első körben a piros L (vár) jelzést kell követni. Mielőtt elindultunk, szemügyre vettük a téren kihelyezett kopottas térképet is, amelyről megtudtuk, hol lehet kályhát, tejet, mézet, tojást és magyar vizslát venni, mert hogy az is fel volt tüntetve rajta.

Innen már a várrom is látszik, így nem tartott sokáig, míg a zöldellő domboldalban felértünk a vár platójára. Egyedül itt volt komolyabb népsűrűség az egész nap folyamán, hiszen a legtöbben csak letették a kocsit, felsétáltak megnézni a kilátást, majd visszamentek az autójukhoz.

A panoráma amúgy valóban varázslatosan szép, főleg a májusi színkavalkádban.

A zöld minden árnyalata, hatalmas repcemezők, tavak, Csővár falva és a Cserhát vonulatai kápráztattak el bennünket.

A várat a tatárjárás után emelhették, az évszázadok folyamán legalább egyszer lerombolták és újjáépítették, és a török is elfoglalta. Végleges sorsa az 1730-as években pecsételődött meg, amikor is a Prónay-család a már magára hagyott várat javarészét elbontotta, hogy Acsán felépíthessék saját otthonukat.

Ma már csak két falmaradvány, egy torony és egy kétablakos fal maradt meg az egyébként viszonylag nagy platón.

Az egészet körbe lehet járni, és tökéletes piknikező hely - mi is sokat időztünk egy fa alatt a látványban elmerülve.

Innen a piros jelzést követve a Vas-hegyre sétáltunk át, a kilátás itt is hasonlóan megkapó volt. Kicsit nehéz volt megtalálni a folytatást, a hegy oldalában meredeken esik az ösvény, és visz le Nézsa falvába.

A Cserhát bizonyos részein egyébként sem árt egy telefonra letöltött útvonal,

vagy online turista térkép használata, mert a felfestések elég ritkák. Ezen a túrán is többször hasznosnak bizonyult az ilyen segítség.

Nézsa határában sajnos az Ezersziget-tó teljesen le van kerítve a horgászoknak, így nem tudtuk megnézni. A bejárattal szemben pedig hatalmas szeméthalom búslakodott. Lefotóztuk és feltöltöttük a Hulladékradar applikációjába, amely elvileg rögtön az illetékes hatóságnak továbbítja a szemét helyét. Ezzel a megoldással sajnos több túránkon is élnünk kellett mostanában.

Nézsán letértünk a piros jelzésről.

Egyrészt megnéztük a templomot, a néhai Revicky-kastélyt, amely jelenleg iskolaként üzemel, másrészt felkerestük a helyi kocsmát nyitott terasz reményében. Nem is kellett csalódnunk: rajtunk kívül csak birkapörköltből falatozó helyiek voltak jelen, nekünk pedig a lezárások után nagyon jól esett ismét igénybe venni ezt a szolgáltatást.

Nézsát a piros körön elhagyva először egy hatalmas repcemező mellett kanyargott a túraösvény, majd visszavitt minket az erdőbe, és Csővárat balról megközelítve nagyon kellemes útvonalon tértünk vissza a faluba. Útközben még egy forrás is található az útvonalon, a Mária-forrás, amelyben időszakosan van víz. Most egy kis ér csörgedezett belőle.

Mindent összevetve nagyon jólesett a Cserhát ezen részén barangolni, még ha ilyen rövid távon is.

Mindkét általunk meglátogatott település rendezett, festői helyen fekszik, a helyiek nagyon barátságosak – fuvart és tulipánhagyma-ajánlatot is kaptunk. A Cserhát növényvilága pedig varázslatos és nagyon változatos, bőven megéri a többszöri látogatást is.