Változtatják színüket a csíkos sziklák - képek

A Nyugat-Ausztráliában található Purnululu Nemzeti Park egyik fő nevezetessége a Bungle Bungle-sziklacsoport, melynek üledékes kőzetei 350-375 millió évvel ezelőtt rakódtak le. A homokkő- és kavicskősziklákat a szél és a víz formálta ilyen különleges formájúvá.

A Bungle Bungle-sziklacsoport Nyugat-Ausztrália Kimberley régiójában található, ennek a hatalmas kontinensnek a távoli északnyugati részén. A nagyrészt megközelíthetetlen régió 13 és fél órás autóútra van Darwintól délre, és 33 órás autóútra északra Perthtől.

Ezek a csodálatos sziklaképződmények a 600 000 hektáros Purnululu Nemzeti Parkban találhatók. A park bejáratától három órás az út a sziklákig a Spring Creek Track útvonalon, amely csak az április-novemberi száraz évszakban járható. A patakátkelések és egyéb kihívások miatt négykerék-meghajtású, nagy hasmagasságú járművel kell menni. A látogatók felülről is megtapasztalhatják a Bungle Bungle-sziklacsoportot egy festői repülés révén – írja a World Expetitions.

A Bungle Bungle évmilliók során homokból és kavicsból alakult ki, amelyet az üledék összenyomott, a tektonikus lemezek ütközése miatt megemelkedett, végül a szél, az eső és a vízfolyások alakították ki. Az eredeti homok körülbelül 360 millió évvel ezelőtt szegélyezte a régóta megszűnt Tethys-óceán egyik öblét, a természeti erők pedig 20 millió évvel ezelőtt kezdték meg a kupolák faragását. A narancsvörös sávokat vas és mangán színezi, míg a szürkés-fekete csíkok egy cianobaktérium kéreg – ősi élőlények, amelyek segítik a homokot megőrizni alakját.

Leírásában az UNESCO úgy jellemezte a Bungle Bungle-sziklákat, mint amelyek „léptékükben, kiterjedésükben, nagyszerűségükben és formájuk sokféleségében a világon páratlanok”. A sziklacsoport méhkaptárra emlékeztető formái vizuálisan lenyűgözőek, a természetesen előforduló csíkok pedig tovább fokozzák egyediségüket, és ilyen mértékben sehol máshol a bolygón nem találhatók meg. Az éghajlat, a geológia, az erózió és a biológiai életformák mind szerepet játszottak a homokkőkúpok felépítésében, amelyek tükrözik a Föld evolúciós történetének főbb szakaszait.

Csak 1983-ban fedezték fel őket

Elszigetelt fekvése miatt a Bungle Bungle-kat az 1980-as évek előtt csak az őslakosok és a környék szarvasmarha-tenyésztői ismerték. Egy pilóta vette észre, aki tanácsot adott egy forgatócsoportnak a szokatlan geológiai képződményről. A stáb épp a régióban tartózkodott, hogy dokumentumfilmet készítsen Kimberley-ről, és amikor átrepültek a tartományon, a Nyugat-Ausztrália csodái című filmjük új fókuszt kapott. Dokumentumfilmjük akkora globális érdeklődést váltott ki a körzet iránt, hogy 1987-ben egy új nemzeti park részeként védetté vált, majd 2003-ban az UNESCO világörökség részévé vált.

Ha mindez még nem lenne elég, a sziklacsoport más miatt is érdekes, a csíkjai ugyanis színt váltanak. 

A nap ereje és helyzete naponta változtatja az árnyalatot és a színmélységet, az esőzések után azonban még szembetűnőbb változások következnek be. A poros okker narancssárga sávok eső után gazdag vörösre színeződnek, de a szürke sávok átalakulása még szembetűnőbb. Ha száraz, a szürke fakónak és krétásnak tűnhet, de az eső elsötétíti a cianobaktériumok biokérgét, így azok feketének vagy fényes mélyzöldnek tűnnek.

Kattintson az alábbi képre, és nézze meg galériánkat a sziklákról!