A beszélgetést Ágica kezdte: sorra faggatta a fiúkat barátnőikkel kapcsolatos élményeikről. Amikor a visszautasítás témájánál tartottak, Tommyboy szerényen megjegyezte, hogy ilyenre nem emlékszik, majd a miskolci lány rámutatott, hogy néha élmény megküzdeni a másikért, a táncos fiú pedig hátradőlve közölte: "Nekem sose kellett, én beleszülettem ebbe."
A Villa fenegyereke gyorsan asszociált és elmesélte egy kedves barátja történetét, aki leukémiában szenvedett és tavaly halt meg. Mondandója végén szomorúan összegezett: "Láttam a feleségét összetörni, és elgondolkoztam, értem valaki ezt végigcsinálná-e." Maga elé bámulva még annyit motyogott: "Lehet, hogy találkoztam ilyennel, és hagytam elmenni?". A Villában dermedt csend támadt, csak Tommyboy kérdezgette tovább Segalt, aki ekkor már a barátságról elmélkedett, és erre az aranyigazságra jutott: "A barátodban nem tudsz csalódni, csak abban, akiről azt hitted, hogy a barátod."