- Nem lehet itt bent megjátszani magad, nem is akarok ilyesmibe belekezdeni - ígérte meg a fekete kislány.
Leo még keményebb volt, az ő heves aggályait ma már kijöttek belőle, így most már nem állt meg:
- Egyáltalán kell ez neked, ilyen társaságba lenni hetekig?
Marcsink bevallotta, utolsó pillanatban majdnem meggondolta magát: - Nem is akarok bemenni a vadállatok közé, nem akarok!
- És te miért jelentkeztél? - kérdezett vissza a párkányi leányzó.
- Ez nem derült ki? Akkor mit adnak egyáltalán a tévében? - próbálta megúszni a kérdést a közgazdászunk, aztán bevallották egymásnak, fogalmuk sincs, mit keresnek itt: nem is tartják úszódeszkának, talán a pénzért? Mintha kissé megszeppentek volna, hogy nahát, mégis itt vannak mind a ketten.
- Most már mintha normalizálódott volna a helyzet - próbált bizakodni a gyengebajszú oroszlán.
Marcsi aztán okosan hagyta beszélni a fiút: megtudtuk, hogy Leo igazán visszafogott srác, nem csípi a meztelenkedést, inni se igen szokott, a leendő programja itt bent igazán spártai: "eszem, iszom és edzek". Karácsonykor, szilveszterkor dolgozott, áfát állított át a benzinkútban - az ápolónő megértéssel hallgatta, karácsonykor ő is éjszakás volt.
Aztán megunták a kinti ücsörgést és Leo értelmiségi barátkozásba kezdett: fogpiszkálós fejtörőket adott fel a lánynak. Piszkálódás helyett végre történik valami más is...
De vajon bevállalós Marcsink ezért jött a villába?