Aztán sokáig tárgyalták az esti smseket. Különösen a "beképzelt majom" nyammogott rajtuk. Az "álszent nőszemély" pedig inkább odabújt a vigazstaló "cicafiúhoz".
Rövid szöveges üzenet: "Nem értem, hogy miért kell Pandora múltjával foglalkozni." Az érinett: "így van, foglalkozzunk inkább a jövőmmel" a többi lakó, kórusban: "Színésznő akarok lenni!"
Vajon mi lehet az a küllő, amit széttesznek a lányok? Abban maradtak, csakis a cipő lehet...
Marcsi egy kis "zsuvival és ticsinkivel" kínálná meg a hozzá látogatókat (rágó és ropi). Korábban legalább öt teljesen szlovák mondatot is hallottunk tőle, de azt nem értettük.
Segal meg ilyeneket mondott: "egyszer eljösztök Miskolcra, eszünk makukát, meg sinkuzunk" (szotyizunk és csúszkálunk a jégen).
Leo szintén furcsa szavakat használt, olyanokat mondott, hogy "teljes hasonulás" meg hogy ez az, amiért nem jó a "jösztök".
A táncoslányok elszámoltak szépen olaszul tízezer líráig, azaz tíz percig.
"Az én nagymamám úgy halt meg, hogy a kezében volt a sztahanovista érdemrendje" (Segal)
"Oda megyünk, lebontunk egy házat, elvisszük sittként, ez a munkám" (Frenki)
"Lemegyek a boltba kenyérért." (Pandora)
"Megkérdezték, épp az jött a számra, no, hogy Leo tetszik a legjobban, de szóval ne kombináljatok.." (Marcsi)
És mikor már nem volt tovább, Segal vicceket kezdett mesélni...