Szilvi begurult

A játékos feladatok után csak úgy szikrázott a levegő a Villában Szilvi körül. A gondot az okozta, hogy mindenki saját vérmérsékletéhez és érdekeihez mérten állt hozzá a játékhoz. Az indulatok később elcsitultak, a lakók aktív pihenésbe kezdtek.

Szilvi a teraszon fortyogott: "Én nem beszélek vele, a hajánál fogva fellógatom egy kamerára. Lópofi. Én vagyok, hisztis, hallod? Akkor ez mi? Le fogom szarni, észre is fogja venni, erről teszek. Innentől én is átlépek felette. Azt hittem, van benne valami, de elegem van. Úgy viselkedik, mint az óvodában a kiscsoportosok." Szilvi indulatait Ágica próbálta csillapítani, ám csak annyit sikerült elérnie, hogy Szilvi abbahagyta a dühöngést és bement a nappaliba.

Csaba megírta a mai VillaNaplót, amelyet Katka olvasott fel. A lovászfiú fogalmazásának nagy sikere volt, Ágica külön megdicsérte a művet. Leo és Szilvi már ekkor is csak félálomban figyelt, pár perc múlva mindketten el is szundítottak a kanapén.

A dohányzók kivonultak a teraszra, ahol először a nehéz napok körülményeit vitatták meg, majd a szlovákiai lány a legújabb lakóval kezdeményezett beszélgetést. Katka egykedvűen válaszolgatott, elmesélte, hogy az idő elteltével egyre jobban hiányzik halott édesanyja, akinek elvesztését még egyáltalán nem tudta megemészteni. Barátjáról annyit jegyzett meg, nagyon reméli, a fiú megvárja, különben nem volt értelme belemászniuk egymás életébe. Mielőtt még jobban belejöttek volna a lelkizésbe, megjelent Csaba, Frenki és Pandora, így a lányok dalra fakadtak. Ettől Csabának "borsók gurultak" a hátán.