Enni csak akkor kapnak, ha jónak látják a többiek, a mellékhelyiségbe is csak kísérettel mehetnek, a fürdőszobát csak egyszerre és legfeljebb fél óráig használhatják. Az udvaron, a szélviharban, kavicsokat kell gyűjteniük, ha már követ törni nem lehet.
Segal főbíró és vezérsmasszer remekül látta el szerepét, már a fentiek puszta kihirdetésétől is a hideg borsódzott mindenki hátán. Nem kétséges, hogy ő ebben a játékban szívesen részt vesz, a bűnösök már kevésbé lelkesek. Úgy érzik, az őszinteségükért lettek büntetve, és korántsem biztos, hogy mindenki a legnagyobb bűnét mondta el.
Az udvaron összeszedett kavicsokból az "Amnesztiát!" feliratot rakták ki, a smasszerek könyörtelenül további munkákat helyeztek kilátásba a lázongás esetén. A hangulat fokozása érdekében még a sittes tetkókat is rajzolt rájuk. Aztán benézett hozzájuk Ágica, a börtönpszichológus, aki Hemingwayt idézett nekik: "Emberi törvény kibírni mindent." A rabok lassan tudatára ébrednek, hogy bizony itt fognak éjszakázni.
A borsodi fősmasszer még egyszer befenyítette a társaságot, megelőzendő a lázadást, egyik kicsit talán bratyizósabb hangnemben - aztán őt is megintették: a rabokkal minden nemhivatalos kommunikáció tilos.