Szilvi múltja

Egy diszkrét délutáni pedikűrözés keretében a lánycsapat egyik magja Szilvi, Olaszországban töltött éveiről mesélt a többieknek. 

Ezen a csendes délutánon, Marcsi és Szilvi bevonultak a hálóba, mivel Szilvi elérkezettnek látta az időt, hogy kezébe vegye Marcsi lábait, és neki látott szépen megformálni a rakoncátlan lábkörmöket.

A fekete ápolónő átadta magát a szorgos kezeknek, de a szája be nem állt. Locsogott mindenféléről, közben pedig gyakorta bocsánatot kért Szilvitől, hogyha esetleg sok munka lenne a lábával. Erre jegyezte meg a szőkeség, hogy "Ej, amikor ő hivatásszerűen táncolt, ennél sokkal több bőr lejött a lábáról egy éjszaka".

A törékeny kislány ámulattal figyelte a tapasztalt nőt, és szerette volna tudni hogy annak idején, hogy miként került a lány a szakmába: "Nagyon sok megaláztatás, fájdalom, és csalódás után úgy döntöttem, hogy kezembe veszem a sorsom. Mivel köztudott, hogy Magyarországon nem lehet pénzt keresni tisztességes munkával, ezért kimentem külföldre táncolni. Először egy hétig hasmenésem volt, meg bőgtem, aztán haza jöttem, majd megint kimentem, aztán ebből rendszer lett. Kint éltem a mindennapjaimat, és amikor itthon voltam, nagyon jól éltem, mert hát lovém volt egy csomó, hát nagyon sokat kerestem. Hát, havi..ö.ö. nagyon sokat." Foglalta össze a múltját a nagyhangú leányzó.

"És a Frenki?"- kíváncsiskodott tovább Marcsi. "Őt itthon ismertem meg, és úgy éreztem, hogy nem bírom ki nélküle, kijött hozzám, elkezdett sofőrködni. Aztán úgy döntöttünk elég volt, és haza jöttünk."

Szilvi és Frenki képei

Mire a mese végére ért már oda telepedett köré szinte az összes lány, és figyelmesen hallgattak. Ágicának azonnal adódott egy kérdése: "És abban a magas cipőben bírtál táncolni." Szilvi flegmán válaszolt: "Hát persze, ki is van a térdem, meg a forgom." Erre Ágica egyszerűen kinyilvánította egyszerű véleményét: "Apám! Minden elismerésem a tiéd"