Könny és barátság

Marcsi felismerte, hogy  Pandora épp olyan, mint a legjobb barátnője, aki ugyanilyen magábaforduló, ő is inkább egy megbízható lelki társat akar, mint száz pasit.

A lányok a tornácon üldögélve biztosították egymást, hogy barátságuk őszinte, nem számításból szeretik egymást. Meg akarnak beszélni mindent, nem arra van szükségük, hogy bárki sajnálja őket. Meg is egyeztek rögtön egy sor dologban, például, hogy nem akarnak hamis érzelmeket érezni, de emberből vannak ők is, ezért nem fognak többet együttaludni a kis fiúkáikkal többé. Milo szegény, most majd még jobban fog neki hiányozni az anyukája... De majdcsak lesz másnak a plüssállatkája, biztató, hogy ma Ágica megkönnyezte a versét, cserébe odabújhatott hozzá egy kicsit. Zokogjanak Önök is, nyájas olvasók!

"Az érzés mi bennem van, csak te tudod igazán
ez a színtiszta szeretet, csak te tudod anyukám
hiányzol nekem, mint földnek a napsugár
mert te vagy nekem, egyetlen anyukám
érzem, hogy te is sokat gondolsz rám."

De térjünk vissza az igaz barátnőkhöz. A kapcsolatuk ezalatt tovább mélyült.
- Mesélj a gyerekkorodról, hittél a Jézuskában sokáig? - faggatta Pandorát Marcsi, aki még nem heverte ki a csapást, hogy az iskolában gaz osztálytársai felvilágosították a karácsonyi ajándékok eredetéről.
- Nem. Nem tudok hinni, ha ennyi rossz van a világban.

Még most is beszélgetnek, de kérem, inkább hallgassák saját szavaikat, hiszen könnybelábadt szemeink előtt már úgyis összefolynak a sorok.