Reggeli féltékenység

A reggel, ahogy az már csak szokás, egy kiadós veszekedéssel indult, vonakodó szerelmespárunk között. A menetrend a szokásos: Ágica, bár ugye nincsen semmi köztük, rendesen féltékeny, ezért dühödten nekiesik Leónak, aki csak magyarázkodik, hogy a lány félreért mindent, és rosszul esik neki, hogy bántja őt, szándékosan. A bosszúság oka ezúttal Katka, aki tegnap túl sokat ünnepelt Leóval.

- Csak írod a nagy szavakat, hazugság az egész - utalt egy korábbi szerelmeslevélre Ágica. - Egyedül érzem magam, azt reméltem, hogy lesz valaki velem, főleg miután ezt ígérted nekem.
- Nekem fájt, amikor itt sírtál tegnap este - mentegette magát Leo.
- Akkor miért nem jöttél ide megfogni a kezem? Én biztos megtettem volna.
- Baromi nehéz közeledni hozzád, ha ilyen gyilkolós tekintetekkel nézel rám. Én veled akartam táncolni, Katka csak barátom. Figyelek rád továbbra is.
- Már nem szeretném, ha figyelnél - kapta elő a tragikus szálat Ágica.
- De bízzál bennem - kérlelte kissé idegesen már a srác.
- Benned bízni, azok után, hogy olyan közel kerültünk egymáshoz, mint még soha, aztán azt mondod, hogy vége? Soha! (Ésatöbbi, ésatöbbi.)

Szilvi még mindig nem bújt ki a paplan alól, végighallgatta a veszekedést, reszelgette a körmét és okosságokat beszélt (másnál ugye könnyű). Leót szavakkal volt könnyebb megnyugtatni, Ágica pedig összebújási vágyát meg Milón élte ki.