Katka és Leo

Idézünk Katka titkos naplójából, amelyben leírta, hogy Párbaj előtt a legfájdalmasabb az volt, hogy Leótól búcsút kellet vennie. 

"Nagyon lassan telt az idő. Szépen felöltöztem, bepakoltam, sokan ott ültek körülöttem, és láttam, hogy nem nagyon tudtak mit kezdeni magukkal, segítettek volna is, meg nem is.

Az első Párbaj

Eljött a perc. Segal perce. Bejelentkezés, búcsúzás, amire csupán 2 perce volt. Sírtunk. Nekem is fájt, holott tudtam, hogy mindjárt megyek utána én is. Eljött az én pillanatom is, ugyanannyi időm volt.

Próbáltam mindenkitől ugyanúgy búcsúzni. Ez csak egy embernél nem ment, a legjobb barátomnál, Leónál. Ahogy átöleltem, ő is átölelt, éreztem rajta a fájdalmat, és azt hogy itt a vége.

Valahogy átjött belém a lelkéből egy darab, és ettől én kész lettem egy pillanat alatt, és elkezdtem sírni.

Amikor a párbaj után visszamentem mindenki sikított, én pedig Leót kerestem. Amint megláttam a nyakába ugrottam, ő pedig azt kiabálta: "Úristen, tényleg? Nem hiszem el".
Szóval visszajöttem, itt vagyok...! Imádok itt lenni...!"