"Nagyon kíváncsi vagyok már a kinti cuccra" - jegyezte meg Frenki félhangosan, de társai nem igazán értették pontosan, hogy mire gondol, így nem reflektáltak a hallottakra. "Ma volt az első, hogy eszembe jutott a népszerűség. Kokóék persze készültek ránk, de kint is biztosan a nevemen fognak szólítani. Én ugyanolyan kis szürke tróger voltam, mint akárki, most meg egy neves tróger."
Indián laza eleganciával vágott közbe: "Engem ez sosem érdekelt". A teherfuvarozó azonban kicsit még eljátszott a sztárság gondolatával, de érzékelve, hogy ez egyik szaunázót sem érdekli annyira, mint őt, csendben maradt.
Némán, a távolba meredve már szemei előtt látta, ahogyan egy piros lámpánál állva, rajongók ezrei rohanják meg kocsiját autogramért könyörögve, és heroikus harcot vívva egymással azért, hogy csak egy percre is hozzáérhessenek a sztárhoz. Valami kizökkenthette őt az álmodozásból - vagy rájött arra, hogy nem ártana lehűteni magát -, mert hirtelen felpattant és beugrott a medencébe. Visszatérve már egészen más történetekkel szórakoztatták egymást, majd megkérkeztek a lányok is.