A fodrászlány a teraszon ülve kifejtette Marcsikának, hogy milyen undorító ha egy nő részegre issza magát, és ordenáré hangon kiabál. Majd azt is elmesélte, hogy ő nem szeret veszekedni, inkább megpróbál megnyugodni, aztán tisztázni mindent. Elmesélte utolsó nagy veszekedését, ami volt barátjának barátnőjével történt. Erre Szilvi is megérkezett és meghallgatta, hogyan is kell illedelmesen veszekedni.
Jenny: Én utálok veszekedni. Inkább azt csinálom, hogy úgy teszek, mintha nem is érdekelne, elfordulok, majd ha lenyugodtam akkor visszamegyek, hogy beszéljük meg. Ha nem mennék el lenyugodni, akkor robbannék. Utolsó veszekedésem az volt, amikor a volt barátom barátnőjével vesztem össze.
Szilvi: Hogy?
Jenny: Tudod, én tök jóba vagyok a volt barátommal, meg a családjaink is egymással és írt nekem egy sms-t. Nem én válaszoltam neki hanem anyukám. Neki meg a barátnője nézte meg, és azt hitte, hogy én vagyok. Elkezdett visszaírogatni, hogy mit képzelek magamról, meg én milyen egy kis csipsz..r vagyok. Következő héten lent voltam a discóba a barátaimmal, ő meg odajött és meglökött. Hát úgy kiakadtam! Megfordultam és, mint egy vadállat mentem felé! Kimentünk, hogy megbeszéljük. Én csak álltam karba tett kézzel, és nagyképűen mosolyogtam, mert én tudtam, hogy olyan dolgon idegesíti magát, amit nem is én csináltam. Ő meg csak üvöltött, mint az állat. Megkérdeztem tőle, hogy "ugye tudod, hogy magadat égeted?" Ő meg csak egyre idegesebb lett, hogy én mosolyogtam rá, és nem ordítoztam. Ott állt mellette a volt pasim is.
Szilvi: És ő mit mondott?
Jenny: Semmit. Hát nem mert megszólalni, mert akkor kiderült volna, hogy ő írt nekem először.