Egyenként, a pulpitusra kiállva mondták el sérelmeiket lakóink, de az őszinte megnyilvánulásokra nem úgy reagáltak, ahogyan az várható lett volna tőlük.
Bár senki sem rejtette véka alá a véleményét, mégis higgadtan és a parlamentáris formákat szem előtt tartva vitatták meg a kényes felvetéseket. Tommyboy hihetetlenül zavarban volt, lehajtott fejjel, pironkodva adta elő kívánságait.
Képek a játékról: Klikk a fotóra!
"Ne bántsuk meg a másikat. Főleg ne a játék kedvéért. Játszani jöttünk be. Különben mindenki maradjon olyan, amilyennek született. Amilyenre nevelték, amilyen példát látott a szüleitől, a családjától.
Viszont szerintem nem mindegy, hogy ezt hogyan és miképpen hozza nyilvánosságra nekünk és ország-világnak. Én is változtam egy picit - tudatom ellenére -, mindannyian változtunk. Felesleges azt mondogatni, hogy én úgy sem fogok megváltozni. Erről ennyit. Ja, és próbáljunk meg egy picit egészségesebben élni."
Leo sokkal konkrétabban jelölte meg villatársai közül azokat, akikről úgy gondolja, valamiért változtatni kellene viselkedésükön. Ilyen volt például Anett, aki a fiú szerint nagyon lusta és nem csak a játékokban nem vesz részt, de a házimunkában sem segít. "Ezt észrevette anyukád is. Akkor működik a dolog, ha mindenki megpróbálja a maximumnak a felét nyújtani. Te vagy erre a legjobb példa."
A szőkeség levegő után kapkodott próbált közbeszólni, de Indián kőkeményen rendreutasította. A következő mondatot mégis sikerült fogai között kipréselnie Anettnek: "Köszönöm Leó, semmire sem reagálok, mert úgy össze fogunk veszni, hogy..." Nem vesztek össze. Később sem.