A délelőtt folyamán egy szövőszéket kaptak a lakók. Persze nem ajándékba, és nem is azért, hogy csak nézegessék. Rendeltetésszerűen kell használniuk, tehát brigádokba tömörülve nagyüzemi szőnyegszövés kezdődött.
Kaptak egy kis segítséget is, ugyanis szakavatott kezek megmutogatták nekik, hogy mit kell csinálniuk. Mindent amit láttak és hallottak jól az eszükbe kellett vésni, mert a gyors tanfolyam után ott maradtak, hogy bizonyítsák tudásukat.
Az első brigád tagjai Leo, Katka és Jenny. Neki láttak a beadott anyagokat kiválogatni és felszabdalni, hogy színpompás szőnyegeket készítsenek. Az eszes benzinkutas osztott szorzott, csakhamar kiszámolta, hogy milyen szélesnek illetve hosszúnak kell lennie egy szőnyegnek.
Megtervezte a színösszeállítást is, és adta a jó tanácsokat Jennynek, aki ki sem látszott a munkagép mögül és nagy szorgalommal húzta tolta a különböző karokat. Katka töretlenül vágta az anyagokat közben nyöszörgött, hol éhes volt, hol szomjas.
Mikor Leo odakuporgott hozzá, hogy kedvesen megkérdezze mi a baja, akkor sem változtatott hangszínén, és csak azt szajkózta, hogy van min rágódnia. Kedvenc barátjának valószínűleg elege lett abból, hogy a Villa összes lánya virágnyelven beszél hozzá, mert nem firtatta tovább a dolgot, megsimogatta Katka arcát és otthagyta.
A ceglédi lányt zavarta egy kicsit, hogy a fiú nem ment bele a "kérdezgess még, hátha elmondom mi bajom" című játékba, és maga elé bámulva megjegyezte: "Mindjárt kimegyek egy bagóra".
Hűséges barátnője Jenny erre vette a lapot, és biztosította róla, hogy ő is vele tart, majd hozzátette: "Nagyon látszik, hogy feszült vagy".