Ilyen idősen sehol

Az általános unalom közepette Ágica egyedül maradt az udvaron egy pár percre. Aztán az első járókelőnek elhüppögte mai bánatát, ami nem más, mint globális magánya.

- Nekem máshol sincs senkim, minden reggel egyedül kelek, nem tartozom senkihez, aki ilyenkor itt lenne mellettem.
- Hát éppen most nincsen társad,van ilyen, ennek lehet örülni is, meg nem is - próbálta a másik oldaláról az ügyet Tommyboy.
- Én meg azt hittem, hogy itt bent ez megváltozik...
- Itt, ebben a beszűkült környezetben, nem csoda - mondta Tommyboy. - Kint majd jó lesz.
- Dehogy lesz jó, ugyanaz vár. Ilyen idősen sehol sem tartok. Nem vagyok ilyen amúgy, nem szoktam befordulni, de most nagyon készen vagyok. Június óta egyedül vagyok, azóta elrontottam a focistával is. Nagyon örülök, hogy itt vagyok, de két-három napja érzem ezt a feszültséget, nem másokkal van bajom, csak magammal, szinte szétrobbanok, hiába próbálok megnyugodni. Nem tudok hova menni, hol aludni.
- Rosszul érzed magad? - kérdezett bele Szilvi is. - Mindenkivel van ilyen, ne menj bele nagyon.

Aztán énekelni kezdtek Katkával és Frenkivel együtt. És ez hatott: Ágica rájött, hogy lehet a magánynak örülni is.