A hálátlan ünnepelt

Leo reggeli után megnézhette édesanyja születésnapi köszöntőjét, aztán végre megkapta az ajándékát, a takarót. Valóban nagyon örült, és csak viccesen piszkálódott kicsit, legalábbis Katka azt hitte.

Az ünnepeltnek viszont nem sikerült teljes örömöt okozni. Bement az éjszakai varrástól holtfáradtan eldőlő Katkához és újra szóvá tette, hogy nem örül neki, amiért elárulta másoknak a szülinapja időpontját. A szintén jelenlévő Ágica kérlelte, ne bántsa meg a lányt, mert az kitette a lelkét is, éjszakákat átdolgozott, és mindezt csak hogy a kedvében járjon. A közgazdász viszont csak azt hajtogatta, ez egy másik dolog, attól még nem kellett volna elárulnia idejekorán a titkát, "egy igaz barát nem így viselkedik" vágta hozzá.

Katka szótlanul végighallgatta, majd elvonult a mosókonyhába sírni. Ágica éa Marcsi vigasztalta, Jenny és Anett viszont nem kímélték, valami szemceruzát kerestek rajta, amíg a ceglédi lány újra ki nem borult. Nem is állt már szóba többet Leóval, az nem tágított, csak Ágica kérdezett rá újra, miért ilyen makacs és ünneprontó.

- Két dolgot szerettem volna, egyik sem jött össze - dramatizált Leo. - Nekem itt vált szét a barátság és a szerelem. Ha nem mondta volna el neked, akkor nem lett volna tegnap vacsora. Most ez az élményem is tönkrement.

Ágica védekezett, hogy nem tudta kitalálni az időpontot annyiból, amit Leo elmondott:
- Katka nekem akart jót, ezért mondta el.
- Pont erről van szó, mindegy mit kérek, amit én kértem, nekem az jó, így minden lett, csak az nem, amit én szerettem volna. Mindent elrontott.

Ágica reggel elmesélte éjszakai álmát: "Leo volt a főnököm, pöttyös nyakkendőben, az anyukája volt a helyettese, borzalmas rémálom volt, rettegtem, sírtam." Lehet, hogy a valóság még rosszabb?