Indulatok indulója

Leót kiosztották, ám haragját Ágicára hárította, lett még egy kis esti sírás és kiabálás, dühöngés és vigasztalás.

Indián akadozó nyelvvel olvasta fel az sms-eket, a neki szóló üzeneteknek örült. Frenkit dicsérték és várták, Marcsi csak nevetett a kioktatásokon. Csaba csodálkozott, neki miért nem ír senki. Leo viszont nagyon megkapta a magáét, a szülinapi viselkedését és taktikázását támadták.

Aztán fél órával később Leo hirtelen kiakadt. Amíg Anett vécére ment, kihasználta az alkalmat, hogy kiabáljon egy sort Ágicával, hogy az miért nem áll ki mellette. Káromkodva pattogott, hogy ő most inkább hazamegy, elege van az egészből, mikor ő mindent megtesz másokért, teljesen félreértik és Ágica nem is nézett rá egész nap, ha már nem volt kötelező.

Megpróbált feldúltan sétálni egyet, de hát nem igazán sikerült, mert Anett meg inkább a síró Ágicához akart menni, aki viszont nem kívánt beszélni velük, ez persze csak olaj volt Leo tüzére: "csak akkor áll velem szóba a nagyságos asszony, ha akar, majd loholhatok utána, mint egy hülye kiskutya."

Tommyboy ezalatt türelmesen várta, hogy Ágica kisírja magát, biztatta, hogy milyen jó, hogy nem a dühöngővel van összezárva egy nadrágba.

A magányos Leo nem bírt elaludni, a kimerülten és kétségbeesetten meredt maga elé, feje fölött felirat: "Megbocsátunk, amíg szeretünk."