Jó pár napja titkolta a Villa ápolónője, hogy nem érzi jól magát. A titkolózás oka pedig az volt, hogy a foga fájt, ő pedig fél a fogorvostól. Tegnap már alig bírta elviselni az érzést, ezért tömte magába a gyógyszereket, Milo pedig folyamatosan kiabált a kamerákba, hogy Marcsinak fáj a foga.
A lány elmagyarázta, hogy miért nem akart szólni. "Ha szólók lehet, hogy elvisznek fogorvoshoz". A mai napon ez meg is történt. Szegény lány egész nap stresszben volt, azt mondogatta, hogy el fog ájulni.
Mindenki próbálta nyugtatni, részben azért, mert látták, hogy valóban fél, részben azért, mert unták már, hogy folyamatosan nyavalyog. Csaba - a nyers lovász - most sem hazudtolta meg magát. '"Ugyan már Marcsika, belehalni nem fogsz, maximum ott hagyod a fogad".
A kis beteg hallani sem akart ezekről a lehetőségekről, és egyre csak Milo ölébe bújva nyafogott, hogy ő nem megy. Később persze kénytelen volt elindulni. Mikor a lány elhagyta a Villát, mindenki lepihent és édesen aludt a délutáni órákban.
Mikor Marcsi visszatért, csend uralta a nappalit, ő pedig berobbant és artikulátlan hangon megjegyezte, hogy megjöttem. Az artikulátlan hang abból eredt, hogy kihúzták a sok fájdalmat okozó fogat, és még tele volt tamponnal a szája.
Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy mindenkinek elmagyarázza, milyen tortúrán ment keresztül, mutogatta ereklyéjét, majd egy dalra is rázendített.
Később aztán, mikor múlni kezdett az érzéstelenítő hatása, torkán akadt a hang is. Nyöszörögni kezdett és nem értette, hogy mi ez az éles fájdalom. Indián hosszas győzködés után rávette, hogy egy korty pálinkával öblögessen, attól majd elmúlik.
Jobban is lett, olyannyira, hogy már vígan cigarettázik és ezekben a pillanatokban is éppen élménybeszámolót tart a teraszon azoknak, akik esetleg még nem hallottak minden részletet.