Marcsi észrevette, hogy szerelmének pár napja nincs olyan jókedve, mint eddig. A lány próbálta kihúzni belőle, hogy mi a titka, de nem sikerült. A fiú arra hivatkozott, hogy nem szokta elmondani senkinek a problémáit, ő magában intézi el, ha valami bántja. Barátnője mindent bevetett. Szép szót, kedvességet, haragot és sértődést, de csaknem jutott közelebb a megoldáshoz. Már éppen lefeküdni készülődtek, mikor mégegyszer szóba került a téma, és a fiú nyelve megeredt.
Milo: Amikor volt a Párbajod, visszajöttél, és mesélted, hogy ott volt az exed. Ahogy beszéltél róla, olyan volt mintha még lenne valami. De ez szerintem így is van.
Marcsi: Nem, csak nem láttam két hónapja.
Milo: Én megértem, csak láttam a szemedben a csillogást, ahogy beszéltél. Ha beleképzelem magam a helyébe, akkor neki ez a helyzet gáz lehet, és én nem szeretek másnak fájdalmat okozni. És tegnap kicsit elgondolkodtam ezen.
Marcsi: Amúgy igazándiból, már tényleg nem volt köztünk semmi mielőtt bejöttem. Csak erről nem igazán akarok beszélni, mert nem akarom megbántani.
Aztán mégiscsak folytatta. Igaz, hogy halkabban beszélt, de folytatta.
Marcsi: Tudod, megcsaltam.
Milo: Na, szép vagy.
Marcsi: Megtudta. Kirúgott. Ez meg nekem jó volt, mert már amúgy sem szerettem.