Sztorik és lelkek

Ebéd után szieszta, majd traccsparti a mai program: a nappaliban sztorik, a kertben lelki gyötrelmek.

A legtöbb lakó pihenni tért ebéd után, csak Frenki és Milo volt kivétel, akik különböző vicces feladványok elképzelésével szórakoztatták magukat. Kiötölték, hogy az lenne a számukra igazán testhez álló feladat, hogy Budapest egyik legforgalmasabb utcáján sétáló lányok fehérneműit kellene megszerezniük. Aki több pikáns ruhadarabot hoz haza, az nyer. Minden részletet megterveztek, nagyon jól szórakoztak.

Katka eközben pár méterre szendergett, ám a fiúk felébresztették, hogy megtudjanak valamilyen, külső szemlélő számára ködös anatómiai adatot. A lány morcosan gyújtott rá, majd bement a nappaliba. Bent már mindenki magához tért a pihenőből, rövid csend után nagy beszélgetésbe kezdtek: autók, vezetési szokások, ilyesmi.

Később Katka és Marcsi kivonult a teraszra dohányozni és lelkizni:
Katka Frenkiről: Kemény külső, érző lélek. Én ezt akkor is tudom, hogyha éppen nem foglalkozik velem.
Marcsi: Nem félsz most már a szépségversenytől? Eddig nem volt miért félned.
Katka: Feri felnőtt férfi, majd eldönti, hogy mit akar. Ha úgy dönt, akkor elköltözök onnan. Akkor majd ápolgatom a lelkemet, kész.
Marcsi: Én nagyon félek.

Katka: Esküszöm, érzem, hogy felnövök. Kíváncsi vagyok, kint hogyan működnek majd ezek a dolgok. Én tudom, mit miért csinálok, mi a jó nekem, hogyan jó nekem. Valaki közeli ismerőstől jött egy sms, amiből kiderült, hogy ők is tudják, hogy nem ilyen vagyok. Csak egy kis részem van itt. Soha nem sírok ennyit.
Marcsi: Kezdek belefáradni. Lelkileg főleg. Azt vettem észre, hogy nem tudom száz százalékosan magamat adni. Csak ha a Milóval vagyok, akkor talán. Magam sem értem, hogy van ez.