Délután egy kis zenét kértek a MiniLakók számára, mély empátiáról tanúskodva, aztán meg várták, hogy örüljenek neki a társaik, azok meg nemhogy hálásak nem voltak, de nyavalyogtak, hogy miért kell felébreszteni őket.
- Én teljesen megértem a manókat ezek után, - jött rá Leo - ha nincs zene, azért sírunk, ha meg van, akkor meg nem kell senkinek. A cicijét, azt akarom megnézni - adta ki közben az utasítást a valódi vezérlőbe, mert Ágica elkezdett ugrálva táncolni.
A rolóval szétválasztott szünetekben próbáltak elhelyezni titokban tárgyakat, vittek be személyre szabott leveleket, ajándékokat, aztán szurkoltak, hogy megtalálják, de hiába.
- Gyerekek, képzeljétek el a rendes stábot, - hördült föl Csaba is - hónapokon keresztül... Készen lehetnek tőlünk.
- Hát én nem fogok énekelni zene alatt többé - jelentette ki Leo, hogy Marcsika is értse - borzasztó ezt hallani.