Otthon, édes otthon...

Ágica és Frenki megérkezett Berlinből. A lakók nagy örömmel fogadták az utazókat, majd a hálószobába terelték őket, ahol sok-sok húsvéti ajándék várt rájuk. Ágica hol Leo, hol Anett nyakába ugrott.

"Jól nézel ki" - mondogatta Leo, aki nem győzte dicsérni barátnőjét. Aztán jött az élménybeszámoló: "Hihetetlen két napot töltöttünk el. Annyira pörgős volt." - vágtak egymás szavába.

Frenki: Kimentünk a repülőtérre, ott találkoztunk az első autogramkérővel, akinek egyébként remegett a hangja meg a keze az izgatottságtól. Az első levélből megtudtuk, hogy Berlinbe megyünk. Ágica full nem aludt, mert csinálta neked (Leónak) az ajándékot.
Ágica: Nem is feküdtem le, mert nem volt értelme.
Frenki: Na, mindegy, megérkeztünk Berlinbe, lepakoltunk a hotelben, akkor kaptunk még egy levelet, ki kellett derítenünk a neten egy információt, fel kellett hívnunk egy telefonszámot, meg kellett fűznöm egy taxis, hogy hagy vezessek én a Checkpoint Charlie-hoz, mert ott újabb feladat vár ránk. Ágica elég stresszes volt.
Ágica: Meg sem mertem szólalni, leblokkoltam, így telt egy fél nap.

Frenki: Aztán megfűztem egy taxist, én vezettem, ő mondta, merre menjünk. Ágica hátul ült.
Ágica: Frenki nagyon jól vezetett.
Frenki: Megtaláltuk a pontot, a volt Berlini Fal egyik emlékhelyéhez értünk. Utána kaptunk még egy feladatot: egy híres bolhapiacra kellett elmennünk úgy, hogy csak az utca emberétől kérhettünk segítséget.
Ágica: Volt egy térképünk, de nem sokat segített.
Frenki: Aztán metróval értünk oda a bolhapiacra, be...rtunk a röhögéstől, plüssfigurák, gagyi, giccses dolgok voltak mindenhol. Nem vittünk meleg cuccot és nagyon hideg volt. Utána kajáltunk, majd városnézés volt. Sokat emlegettünk titeket, mert mindenről eszünkbe jutott valaki a Villából. Odaszaladt egy csaj, hozott egy borítékot, Ágica még mindig ideges volt. Berlin jelképe a medve, tele volt a város mindenféle méretű medvékkel. Sokat nevettünk, Ágicát felküldtem egy ilyen műanyag medvére, hogy másszon fel. Onnantól kezdve Ágica is feloldódott.

Ágica: Érdekes volt, hogy kimentünk innen, és egy hatalmas város közepén találtuk magunkat, ahol mindenki németül beszél.
Frenki: Van egy háromszázhatvanöt méter magas tévétorony a város közepén, kétszáztíz méter magasan van egy étterem, ami forog, oda felmentünk. Gyönyörű panoráma volt éjszaka, ott találkoztunk egy magyar iskolás csoporttal, akik osztálykiránduláson voltak.
Ágica: Tegnap éjszaka ültünk a metrón a berlini éjszakában.
Frenki: Ma reggel a postaládából lógott ki a boríték, el kellett jutnunk egy német családhoz. Kaptunk egy jelszót, odaértünk a megadott helyre, de nem volt ott senki. Aztán megjelent két magyar, utána velük beszélgettünk...

A két utazóból ömlött a szó, a sok élménynek alig tudtak a végére járni. Amikor levegőt vettek, az itthon maradottak mesélték el húsvéti élményeiket. Az utazók pár percre visszavették a szót, hogy kiosszák az ajándékokat: pólókat hoztak, mindenkinek másmilyet. Ágica később a hálószobában Leónak összefoglalta a hétvégét: "Valami iszonyatosan király volt!"