"Nagyon jól éreztem magam, a vezetés nagyon hiányzott, örülök, hogy még a fiúkat is legyőztem. A műveltségi vetélkedőn nem érzetem cikinek a teljesítményemet, költőket régen tudtam, most már csak Petőfi Sándort, de Ágicát sem tartom műveletlennek, mert már 11 éve érettségizett, azóta bárki elfelejtheti.
Nikivel beszélgettem, együtt aludtunk, hasonló hozzám, ő is olyan, hogy azt képzelték róla, hogy el van szállva. Juliette olyan szép, hogy egész nap lehetne nézni. Bogár meg visszafogottabb, mint a válogatáson, zavart, szégyenlős, de megértem, én be se mernék jönni a helyükbe. Mindenki örült, Csaba is csak azért aludt, mert fontosabb volt neki az, hogy álmos. Nem zavarták meg a kapcsolatokat, mindenki örül nekik.
Mostanában kevés sms-t kapok, keveset kapok, de amúgy sem veszem fel, mert tudom, hogy mire vannak. Leginkább félreértésekből származik, azt meg nem kezdem el magyarázni.
Ha én mennék, ki akkor talán Csaba fog hiányozni, mostanában kezdem észrevenni, milyen figyelmes velem, de majd kint úgyis beszélünk. Most már nem zavar Csaba kedvessége, mert nem nyomulós, ez már jólesik, most még azt mondom, hogy nem lehet ebből semmi, de már nem tudom olyan száz százalékra mondani, de így jobban megismertük egymást, kezdem kedvelni.
Milo és Tommyboy párbajáról úgy gondolom, biztos voltam benne, hogy Milo jön vissza, de most már nem vagyok biztos benne, hogy a nézőket mennyire érdekli az, hogy Marcsi folyton rámászik."