Ágica bulija

Ágica buliját egész nap várták, mert az hátha nem csak az ünnepeltnek okoz örömet, most már hagynák abba, de nem lehet.

Az este Milo szintipopjával kezdődött (a billentyűk zsonglőre otthoni hangszerét kapta meg) előbb saját szerzeményét, aztán egy kis szerb mulatóst adott elő virtuózan, de aztán lesöpörte a színről Ágnes Vanilla, akinek tudjuk, legnagyobb híve valószínűleg a Villába zárt névrokona.

És hogy kellőképpen csapongjanak az érzelmek, az ünnepelt családja köszönt be a képernyőn, amire persze falakat rengető zokogás tört elő a lányból, amit nem csillapítottak a közben megérkező torták sem. A elcsuklások viszont az örömkitörésekkel, a meghatott köszönetek az önsajnálattal keveredtek valahogy így:

- De miért nem vagy itt! Keresztanyu, anyukámék! Ezt sütötte a keresztanyukám, ez meg a legjobb barátom, az az unokatestvérem, köszönöm, hogy bírjátok a hülyeségemet, de családom, miért nem vagytok itt, öcsém! Fú, 29 éves vagyok!
- De kinézel vagy ötvennek - csapolta le egy viccel az érzelmi földrengés okozta feszültséget Milo.
- Most pedig iszok - jelentette ki Ágica, és ez már tudjuk mit jelent.

Órákig tartó udvari ugrabugra következezett. A lakók ha akartak sem pihenhettek, mert Ágica táncterrorja nem bír kifulladni...