Ez egy sárga ház

Talán a telihold, talán az eső, vagy a Villát környékező mocsár kigőzölgése teszi, de a lakók mintha a szokásosnál is gárgyultabbak lennének.

Milo és Ágica végigtombolták a villa minden helyiségét, még a vécében is tartottak egy rejtélyes performanszt, amiben rajtuk kívül részt vett a vécékefe meg a vízkő is.
A mulatságból persze nem maradhatott ki Marcsi sem, pörögtek egyet az udvaron, aztán megbeszélték, hogy ezt hívják kocsizásnak vagy huszizásnak, attól még óvódás szokás. Aztán énekelgettek, brekegtek, jókat beszélgettek a kamerákkal ("Ti is jókat nevettek, ugye?")

"Ez egy sárga ház" - jutott néha eszébe Ágicának, hogy őket bizony most mások is nézik, de ez korántsem jelentette azt, hogy alábbhagytak volna a tombolásban. "Hát sijjastok" - üvöltött egyet Milo, oszt kergették tovább egymást az udvaron.

Katka rájött, hogy milyen egyszerű összeveszni bárkivel, és ha valaki beszól, akkor a sértett idegességében beleköt valaki másba, és a balhé tovább pörög, és kész a műsor. Ő viszont ennek igyekszik ellenállni, ezért hallani ritkán a panaszait. "Olyan jó látni, hogy mennyit alkalmazkodtunk, amióta itt bent vagyunk. Ez a hét ember már remekül meg tud lenni egymással."

Ágica adott volna egy kiflit Leónak, de a fiú nem fogadhatta el, mert kockáztat. Nem eszik, ezért másét sem veszi el. "De ajándékba adom" - könyörgött a lány, mindhiába. A borsodi üzletasszony szerencsét próbált, Csabának panaszkodott, hogy nem érti a fiúk visszafogott érzelmeit. A lovász kissé jobban a szemére húzta a kalapját és a kedvenc csődörére gondolt inkább.