Semmi sem úgy van

Ma ismét zúzós üzenetek érkeztek, Katkának osztották a jó tanácsokat, a többieket csak osztották.

Katka minden üzenetet illedelmesen megköszönt, de látszott, nagyon nem rendítik meg. "Köszönöm szépen, hogy minden nap elküldöd nekem ezt az sms-t." Marcsi nem tudott miért hálálkodni, ma sem kapott semmit, erre ígéretéhez híven elment megkeresni a legnagyobb kést, hogy szíven szúrja magát, Milo sajna közbelépett.

Anett már nagyon igazságtalannak tartotta az üzeneteket, Leónak panaszkodott:
- Arra vagyok idegbeteg, hogy amikor hazudnak, és pont az ellenkezője igaz. De olyan nincs is, hogy reájad hajtok.
Leo kapott a beszélgetési lehetőségen:
- Szeretnék tőled kérdezni valamit: szerinted hogyan lehetne elkerülni azt, hogy veszekedjünk Ágival?
- Te is engednél, meg ő is picikét, (...) akkor talán.
- Nem fog menni, én már annyit, ő meg nem.

Ekkor megjelent az érintett, sóhajtozva végigvonult a szobán:
- Nekem van még másfél hetem...
- Nem fogsz kimenni, amíg rajtam múlik - ígérte Leo.
- Ezt most felejtsd el! Azonnal! - tiltakozott Ágica, rosszat sejtve.
A benzinkutasnak volt mit nem hagyni annyiban:
- Ezt miért nem mondtad el, ezt az anyus dolgot?
- Pont, hogy azt mondta, hogy szépek vagyunk együtt - tisztázott Ágica - és kért, hogy kevesebbet veszekedjek veled.
Ugorgyunk, gondolta a Villa esze, és még egy dolgot tisztázni akart:
- Szégyellem magam a Hold miatt, teljesen evidens, csak hirtelen összekevertem a napfogyatkozással.

Ezek után már semmi nem állhatta útját egy klasszikus Á&L veszekedésnek. De hoppá! A végén semmire sem jutottak ugyan, de Leo adott egy puszit Ágicának, a lány pedig negyedóráig beszélt magában, hogy küldene egy számot Zsoltnak a hálószobába. Azért ez is valami, nem?