Ágica: - Van kedved neked ehhez? Olyan furcsa érzés a zöld kendőben. Nem szoktam ehhez hozzá a zöld kendőben.
Leo: - Egy jó masszázs oda-vissza, hú majd elmondom.
Ágica: - Itt, nézd csak! Fáj a zöld kendő, ha nagyon erősen nyomod. Figyelj csak! Most egy kicsit csendben maradok, mert nem tudom, hogy hányszor kell még mondanom, hogy zöld kendő!
Ez a két ember, akik folyamatosan húzzák-vonják egymást, akik nem tudnak úgy meglenni egy nap, hogy ne veszekednének, úgy ültek a kanapén, mint egy igazi szerelmespár egy borús, vasárnapi délután.
Két epekedő (ugye nem kérdés, mi után) szempár merült el egymásban olyannyira, hogy mi is csak félszemmel figyeltük az eseményeket. Leo egyre közelebb húzta arcához a lány lábfejét, s szépen lassan csókolgatni kezdte lábujjait. Na, itt már tényleg elfordultunk. Ágica viszont lebukott. Mégsem olyan büdös a lába.