Az erő velünk van

Leo majd belehalt a biciklizésbe, úgyhogy inkább a Villa felgyújtásán iparkodtak ezek után.

Aztán kezdődhetett a biciklizés, tíz percig kellett folyamatosan tekerni, ezalatt legalább tizenöt kilométert kellett megtenni. A napra kitett szobabiciklin zúzva szakadt róluk a verejték, de keményen helytálltak. Katka kitartóan, egyenletesen nyomta, Leo szokás szerint hajrázva indított, aztán az utolsó egy percben majdnem leszédült a bicikliről, csak motyogta maga elé, hogy nem bírja, csupán a többiek biztatása tartotta nyeregben.

Leo, mióta nincs itt Ágica, nehezen találja meg emberét, akivel veszekedhet, így Katka segít neki ebben. Ha kell, azért akad kellőképpen piti ügylet, amin össze lehet kapni, most éppen az volt soron, hogy a Katka nem akarta magasabb fokozatra állítani a szobabiciklit.

A következő olimpiai feladat már nem volt ilyen megterhelő, fizikailag legalábbis. A verseny fáklyáját meggyújtani ugyanis korántsem volt olyan egyszerű a hatalmas nagyítóval, egy nagy közös türelemjátékban a végén csak sikerült a lángot fellobbantani, ennek örömére tógákban körbemasíroztak, rajzfilmzenét dúdolgattak, és szertartásosan üdvözölték a lángot: "Az erő velünk van, győzni jöttünk!"

Eztán végre elvonulhattak szerény ebédjüket elfogyasztani.