Kislexikon

 

Adriatomediterrán
Olyan faj vagy alfaj, amelynek elterjedési gócterülete a központi mediterrán térség (Appennin-félsziget + Dél-Franciaország).

Allél
Adott génhelyen (lokusz) lehetséges alternatív génformák, amelyek a Mendel-féle öröklésmenetben valamely tulajdonság különböző megjelenési formáiért felelősek.

Állományregresszió
Adott népesség létszámának csökkenése.

Allopatrikus
Olyan faj, amely egy másik, általában vele közelrokon fajhoz képest különálló elterjedési területtel bír, amely legfeljebb érintkezik a másik fajéval, ennek következtében a két faj közötti génáramlás nem lehetséges vagy nagyon korlátozott.

Allozim
Adott enzimek alternatív allélek által kódolt, aminosav-sorrendjükben eltérő formái.

Alpin fajok
Olyan növény- és állatfajok, amelyek a magashegységek erdőhatár fölötti övezetében fordulnak elő.

Área-dendrogram
A törzsfejlődési kapcsolatok alapján megrajzolt elterjedés-történeti törzsfa.

Arktikus-alpin fajok
Olyan megszakított (diszjunkt) elterjedésű fajok, amelyek elterjedésének egyik része a sarkvidéki tundrákra, másik része a magashegységek erdőhatár fölötti (alpin és szubnivális) övezeteire esik. Létrejöttük annak köszönhető, hogy a jégkorszakok alatt a jégperemi (periglaciális) területeken elterjedt fajok a jég visszahúzódása után részint a sarkvidékek felé, részint a magashegységek erdőhatár fölötti övezeteibe szorultak.

Biogeográfia (életföldrajz)
Az élőlények és közösségeik földrajzi elterjedésének és elterjedés-történetének tudománya.

Biotóp (élőhely)
Az életközösség térbeli alapegysége, amely sajátos, minőségileg és mennyiségileg jellemezhető egységes életközösséget tartalmaz.

Bivoltin fajok
Évente két nemzedékben fejlődő fajok.

Boreális
A hűvös-, ill. hideg-mérsékelt, tűlevelű erdőkkel jellemezhető éghajlati övezet.

Boreo-montán fajok
Olyan megszakított (diszjunkt) elterjedésű fajok, amelyek elterjedésének egyik (nagyobb) része a boreális éghajlati, ill. növényzeti (tajga) övben húzódik, elterjedésük másik része pedig a magasabb fekvésű hegyvidéki (szubalpin-montán) erdőövezetekre esik.

Dacikus fajok
Erdély hegyvidékeinek jellemző flóra- és faunaelemei.

Demográfia
Népesedéssel, népességek szerkezetével és változásaival (dinamikájával) foglalkozó tudományág.

Dendrogram
A hasonlósági és/vagy leszármazási kapcsolatok elágazó fa alakú ábrázolási módja. Vagy az élővilág rendszertani egységeinek (taxonok) hasonlósági mértékén alapul (fenogram), vagy pedig a leszármazási (genealogikus) kapcsolatokat fejezi ki (kladogram).

Diszjunkt (széttagolt) elterjedés
Olyan nagyobb foltokra tagolódó elterjedési terület, amelynek egyes részeit az adott faj számára átjárhatatlan benépesítetlen területek választják szét, ezért az egyes részterületeket lakó népességek között génáramlás nincs.

Endemikus (bennszülött) fajok
Olyan növény- vagy állatfajok, amelyek elterjedési területe egy adott életföldrajzi régió szűkebb, meghatározott részére korlátozódik.

Enzimlokusz
Olyan genetikai régió, amelynek alléljai alternatív enzimformákat (lásd allozimok) kódolnak.

Evolúció
Az élőlények népességeiben (szaporodásközösségeiben) lezajló genetikai változásokkal leírható és jellemezhető fejlődési folyamat.

Evolúciógenetika
Az evolúciótannak az a részterülete, amely a fajon belüli változékonyság és a fajkeletkezés genetikai tényezőit és mechanizmusait kutatja.

Fauna
Valamely földrajzi területegység vagy földtörténeti korszak állatvilága.

Fenológia
A biológia és a meteorológia határtudománya, mely az élőlények életfolyamatainak évszakos periodicitását vizsgálja a környezeti tényezőkkel való összefüggésben.

Fenotípusos variabilitás
Adott jelleg külső megjelenési formájának változékonysága.

Filogenetika
Törzsfejlődéstan, az élővilág fejlődéstörténetével, fejlődési irányaival és egységeinek kialakulásával, leszármazási (genealogikus) kapcsolataival foglalkozó tudomány.

Filogeográfia
Az elterjedési területek kialakulása, változása során lezajló evolúciógenetikai változásokat kutatja. Fő célja a jelenlegi elterjedés kialakulásának evolúciós magyarázata, ehhez jelző értékű genetikai sajátságokat (markereket) használ.

Fitofág
Növényevő.

Fluktációs övezet
Az elterjedési területnek az a peremi része, amely az éghajlati változásokra módosul, kiterjed vagy visszahúzódik, esetleg feldarabolódik.

Fosszilia
Ősmaradvány, a földtörténeti múltban elpusztult és valamilyen módon "tartósult" (pl. megkövült) állat vagy növényegyed, ill. annak részlete.

Gazdaspecializáció
Szűk gazdakörrel rendelkező élősködők vagy kórokozók azon tulajdonsága, hogy csak a meghatározott fajú gazdanövényt vagy gazdaállatot, esetleg annak is csak bizonyos változatait képesek megfertőzni.

Gének
Meghatározott jellegek kialakulásáért felelős DNS-, ill. kromoszómaszakaszok

Génáramlás
Valamely gén egy vagy több alléljának folyamatos vagy rendszeresen ismétlődő átjutása valamely faj egyik populációjából az adott faj másik populációjába egyedek vándorlása útján vagy szaporítószervek, ill. ivarsejtek közvetítésével.

Géncentrum
Olyan kisebb-nagyobb földrajzi tájegység, ahol valamely termesztett növényfaj vagy -nemzetség ősi fajaiban a legtöbb genetikai változat fordul elő; tágabb értelemben: ahol valamely élőlénycsoport a maximális genetikai változatossággal rendelkezik.

Genusz (nem)
Állatrendszertani egység.

Haploid kromoszómaszám
Egyszeres kromoszómaszerelvény, amelyben a kromoszómaszerelvény minden tagja csak egyetlen példányban van jelen. Ez jellemző általában az ivaros szaporodású élőlények ivarsejtjeire. Az ilyen szerelvények a szülői jellegek alternatív formái közül csak az egyiket hordozzák ("gamétatisztaság elve").

Harmadidőszak (harmadkor, tercier)
A földtörténeti újkor közel 70 millió éves, idősebb szakasza.

Hardy-Weinberg-egyensúly
A populációgenetikának a Mendel-féle hasadási arányokból levezetett alaptétele, amely az ún. ideális populáció gén- és genotípus-eloszlásának stabilitását mondja ki; olyan 0-hipotézis, amelyre a populáció allél- és genotípus-gyakorisággal kapcsolatos matematikai összefüggések épülnek.

Holarktikus
Az állatföldrajzban a palearktikus és neoarktikus régió egyesítése.

Imágó
A rovarok teljesen kifejlett, ivarérett alakja.

Kompozicionális sokféleség
Az életközösségeknek az a szerkezeti sajátossága, hogy nemcsak az ott élő fajok sokféleségével, hanem azok népességeinek mennyiségi arányaival (reprezentációjával) is jellemezhetők.

Konzervációbiológia
Természetvédelmi biológia, az élővilág különböző szintű sokféleségének megőrzésével foglalkozó tudomány.

Marginális hibridizáció
Döntően allopatrikus, elterjedés-peremi helyzetű, genetikailag rokon népességek kereszteződése érintkezésük sávjában (pl. dolmányos varjú - kormos varjú hibridizációs sávja).

Mediterrán
Földközi-tenger környéki, ill. a Földközi-tenger környékére jellemző, pl. éghajlat, növényzet, állatvilág. Szubmediterrán: a szűkebb értelemben vett Földközi-tengeri régión túl terjedő, ill. ható.

Mezoklíma
Kisebb légterek környezetüktől eltérő éghajlata.

Migráció
Az állatok vándorlása más területre táplálkozási vagy szaporodási viszonyok következtében.

Mikroszatellit
A sejtmag DNS-állományának az a része, amelyben rövid polinukleotid-szakaszok sokszorosan ismétlődnek. Több állatcsoportban jelentős változékonyságot mutatnak.

Mitokondriális gén
A mitokondrium önálló genetikai információhordozó DNS-állományának meghatározott szakasza. A megtermékenyített petesejtbe a petéből kerül, tehát anyai öröklődésű, ezért különösen alkalmas leszármazási vonalak, összeköttetések bizonyítására (bár újabban felvetik, hogy kivételesen apai mitokondriális öröklődés is lehetséges).

Monofiletikus
Az élőlények valamely csoportjának egy közös ősből való leszármazása. Általában olyan közös, leszármaztatott (szünapomorf) jelleg(ek) meglétével bizonyítható, amely(ek) csak az adott élőlénycsoportban, ill. azok közös ősében fordul(nak) elő.

Mutáció
Az öröklődő jelleg egyetlen nemzedéken belül bekövetkező ugrásszerű megváltozása, ami az utódokban is fennmarad. Szűkebb értelemben az öröklődő jelleg kódoló egységében a DNS nukleotid-sorrendjének megváltozása.

NATURA 2000
Az EU Élőhely Irányelv alapján kijelölt ún. Európai Jelentőségű Élőhelyek hálózatszerű rendszere, amely az európai jelentőségű élőhelytípusok és fajok népességeinek kedvező természetvédelmi állapotú megőrzésére hivatott.

Negyedidőszak (negyedkor, kvarter)
A földtörténet utolsó, mintegy 2,5-3 millió évig tartó, legfiatalabb időszaka.

Neoendemizmusok
Fiatal negyedidőszaki kialakulású fajok.

Ökológia
Az élővilág és környezete kölcsönhatásaival, szorosabb értelemben az élőlények populációira ható egzisztenciális kényszerfeltétekkel és ezek törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány.

Ökoton (ecoton)
Különböző típusú élőhelyek vagy növényzeti övezetek közötti átmeneti sáv, amelyre az ökológiai tényezők fokozatos (grádiens-szerű) változása jellemző.

Palearktikus
Az állatföldrajzi régiók egyike. Az összes állatföldrajzi régiók közül a legnagyobb. Magába foglalja egész Európát és Ázsia nagy részét egészen a Himalájáig, és Észak-Afrikát egészen a Szaharáig. Négy alrégiót különböztetünk meg benne, nevezetesen az 1. európai, 2. mediterrán, 3. szibériai és 4. mandzsúriai alrégiót.

Palearktisz
Palearktikus faunaterület (régió). A holarktikus faunabirodalom (realm) része, ide tartoznak Eurázsia mérsékelt övi tájai, Észak-Afrika mediterrán jellegű része.

Pannonicum
Életföldrajzi területegység a Kárpát-medencében, amelyre a kárpáti és közép-európai erdő-övezetek, valamint az erdőssztyepp- és sztyepp-övezetekre jellemző növényzeti típusok és állatvilág találkozása, ezáltal a flóra- és faunaelemek sajátos sokfélesége jellemző.

Policentrikus área
Olyan elterjedési terület, amelynek mai szerkezete több önálló gócterületből jött létre (pl. barna medve). Nagyon sok nagy elterjedésű faj elterjedése ilyen.

Polimorfizmus
Ugyanazon fajhoz tartozó egyedek genetikai változatossága (genetikai polimorfizmus) illetve különböző alakban való megjelenése (fenotípusos polimorfizmus).

Politipikus fajok
Több alfajra tagolódó fajok, amelyek több eltérő génállományra tagolódnak és jelenlegi elterjedésük több önálló gócterületből jött létre (pl. barázdabillegető, mezei pocok).

Pontuszi fajok
A Fekete-tengertől északra, ill. a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közötti sztyeppekre jellemző flóra- és faunaelemek.

Pontuszi-pannon fajok
Az előbbiekhez hasonló elterjedésű sztyeppei fajok, de a Kárpát-medence sztyepp- és erdőssztyepp-területein is megvannak (pl. piros kígyószisz, kis földikutya).

Populáció (népesség)
Adott faj meghatározott élőhelyen együtt élő, szaporodásközösséget alkotó egyedeinek csoportja, tenyésző népessége.

Posztglaciális
Az utolsó eljegesedési hullám (Würm) utáni, mintegy 12000 évvel ezelőtt kezdődött földtörténeti időszak. Jellemző rá a jégpajzsok és -takarók visszahúzódása, a viszonylag stabil, felmelegedő éghajlati szituáció.

Predátor
Ragadozó

Refugium
Menedékterület. Olyan terület(ek), ahol éghajlati változások idején az élőlények jelentős része képes átvészelni a kedvezőtlen időszakot.

Reliktumfaj (maradványfaj)
Olyan növény- vagy állatfajok, amelyek a földtörténet korábbi, a maitól eltérő életkörülményei között, az adott területen szélesebb körben terjedtek el, ma azonban ott vagy másutt elszigetelten fordulnak elő.

Reproduktív izoláció
Az egymástól külső (földrajzi vagy ökológiai) okból és/vagy genetikai megváltozás következtében elkülönülő populációk, az eredetileg egyetlen szaporodási közösséget alkotó csoportok későbbi leszármazottai már nem kereszteződhetnek egymással.

Speciáció (fajgyarapodás)
A fajképződésnek az a módja, amelynek során reproduktív izoláció révén egy kiinduló fajból két vagy több új faj keletkezik, ezáltal a genetikai információ továbbadása két vagy több önálló törzsfejlődési irányra tagolódva folytatódik.

Szelekció (kiválogatódás)
Az evolúció fontos tényezője, amelynek lényege a különböző genetikai változatok eltérő alkalmazkodó- és túlélőképessége, ezáltal eltérő továbbszaporodási esélye meghatározott környezeti feltételek között.

Taxon
Faj.

Taxonómia
Rendszertan.

Tribusz (nemzetség)
Állatrendszertani egység.

Ubiquista
Olyan szélsőséges tűrőképességű faj, amely több, esetleg nagyon sok különböző természetű élőhelyen egyaránt képes megélni.

UPGMA dendrogram (csoportátlag módszer)
Távolságoptimalizáló módszer a hierarchikus klasszifikációban.

Valencia
Adott élőlény, illetve élőlénycsoport ökológiai értelemben vett tűrőképességétől (toleranciájától) függő tulajdonság, mely kifejezi, hogy hány és milyen biotópban élhet.

Vikariáns
Az a jelenség, amikor családok, nemek, illetve nemzetségek különböző flóra-, illetve faunaterületeken vagy különböző talajokon egymást kizárják és helyettesítik.

Xeromontán fajok
A (legalább a tenyészidőszakban) száraz éghajlatú (arid), erőteljes fizikai aprózódással jellemezhető hegyvidékek sajátos flóra- és faunaelemei.