Rainer M. János: Kádár és a morális példák

Véget ért Magyarországon az az ünnpségsorozat, amely az 1956-os szabadságharcnak és forradalomnak állított emléket. Az 1956-os intézet igazgatóját az akkori hősökről és árulókról, a forradalom történetét feldolgozó könyvekről, filmekről és az akkori, illetve mai eseményeket párhuzamba állítókról is kérdezték az [origo] olvasói.

Üdvözlök mindenkit! Rainer M. János történész vagyok, az 1956-os intézet igazgatója. Ez a kettő már alighanem behatárolja a kérdések körét.

A magukat forradalmároknak nevezők október 23-án '56-hoz hasonló fontosságú "tüntetésről" beszélnek a mai napig. Mit gondol erről? [Rió(71)]
- Azt, hogy ami 2006. október 23-án történt, annak semmi köze az 50 évvel korábbi forradalomhoz. Az akkori szimbólumok használatát közönséges vásári komédiának tartom. A két eseményt össze sem lehet hasonlítani.

A Szabadság, szerelem című film mennnyire hiteles? [Tuzcsajszi]
- A film műalkotás, tehát fikció. Ezért történelmi hitelességet számon kérni rajta szerintem nem is kell. Az a lényeg, hogy mint alkotás hiteles legyen. Ennek a megítélése viszont elsősorban ízlés kérdése.

Szerencsés a a vízilabdát és az olimpiát, a sportot párhuzamba vonni az 56-os forradalommal? A sportnak politikától függetlennek kellene lennie! [Kiskugel]
- Ezzel az utóbbival egyetértek, de 1956-ban a sport semmilyen vonatkozásban nem volt független a politikától. Éppen ezért a párhuzamos ábrázolás szerintem nagyon is helyénvaló. Nem véletlen, hogy az egyik legjobb új dokumentumfilm '56-ról a híres melbourne-i vízilabdadöntővel foglalkozik.

Egy 56-ról megjelent munkában olvastam, hogy több ezer halott volt a forradalom és az azt követö hónapok során. Igaz ez a szám? [citromcsíz.]
- Igen, ez nagyjából igaz, a forradalom alatt magyar részről mintegy 2500-2600 ember halt meg. A szovjet hadsereg veszteségei pedig meghaladják a 700 főt.

Akopjan szovjet őrnagyról hallottam, hogy átállt a forradalom oldalára, de úgy tudom, többen is voltak. De valahol olvastam ennek a cáfolatát. Mi igaz ezekből? [psrac]
- Nemrégiben Szőcs Géza költő Liberté 1956 című darabja függelékeként összegyűjtötte az összes adatot az átállt szovjet katonákról. Sajnos ezek kivétel nélkül utólagos visszaemlékezések, és ezért történeti hitelességük nem mindig áll fenn. Egy néhány eset valóban ismert, de ezek között vannak gyanús esetek is, az átállt szovjet katonák valószínűleg inkább felderítők, kémek voltak. Ezt a kérdést addig, amíg a KGB-archívum és a szovjet hadsereg levéltára nem nyitott, nem lehet véglegesen megválaszolni.

Ön szerint miért ítélik el az egyes politikai erők azokat az embereket, akik "a tömegbe lőttek"? Hisz katonák voltak, és parancsra cselekedtek. [Alex.Con.Arvioni]
- Szerintem elsősorban nem az embereket kell elítélni. Hanem az akkori uralmi rendszert és annak felelős vezetőit, akik ezeket az utasításokat kiadták. Ezzel együtt számosan voltak, akik az emberellenes parancsokat megtagadták, az ilyen utasításokat nem adták tovább, és felismerték, hogy mit jelent a forradalom jelensége. Az ilyen esetekben legjobb lenne az összes körülményeket az egyes emberek cselekedeteiig megvizsgálni és mérlegre tenni. Tudom persze, hogy erre már nemigen van lehetőség.