Rainer M. János: Kádár és a morális példák

Véget ért Magyarországon az az ünnpségsorozat, amely az 1956-os szabadságharcnak és forradalomnak állított emléket. Az 1956-os intézet igazgatóját az akkori hősökről és árulókról, a forradalom történetét feldolgozó könyvekről, filmekről és az akkori, illetve mai eseményeket párhuzamba állítókról is kérdezték az [origo] olvasói.

Fotó: Hajdú D. András

Ön kit tart hősnek? De komolyan! Biztos van, aki példaértékűen viselkedett. [fancsik]
- Szerintem nagyon sok ember példaértékűen viselkedett 1956-ban és azóta is. A nagy többségüknek a nevét a történelem nem fogja számon tartani. Ez szomorú, de ez mindig így szokott történni. Hősnek tartom a politikai követeléseket kidolgozó egyetemistákat, a fegyveres felkelőket, a forradalmi bizottságok és munkástanácsok tagjait, és általában mindenkit, aki legalább egy pillanatban nem hétköznapi stratégiák szerint, nem kizárólag önérdekből cselekedett, és kockázatot vállalt. Valamiért, amiben hitt.

Mi a tapasztalata? Hajlandóak az akkori szemtanúk megosztani a jelen kor emberével mindazt, amit átéltek, vagy még mindig él bennük egy esetleges félelem? [Dinella]
- Az én tapasztalatom szerint inkább az emlékek túláradó bősége és az elbeszélés kényszere volt a probléma 1989 óta. De hinnem kell néhány kollégámnak, történészeknek, dokumentumfilmeseknek, akik még ma is gyakran arról számolnak be, hogy egyes események "tanúi" félnek elmonani a történetüket. Itt szerintem nem a jelen körülményekkel összefüggő félelemről van szó, hanem egy olyan szorongásról, ami már évtizedekkel ezelőtt fixálódott.

Miért nem született egyetlen ítélet sem a rendszerváltás után? Talán a társadalom igazságérzetét ez kicsit zavarhatja.
- Igen, egyetértek azzal, hogy ez az új magyar demokrácia egyik deficitje. Ugyanakkor 1989-ben békés rendszerváltás történt, és azt hiszem, hogyha utólagos igazságtételi perekre kerül sor, évtizedek múltán a jogállam normái szerint akkor sem lehetett volna az igazságérzetet kielégítő ítéleteket hozni. Nem mondom, hogy ez a legjobb, ami történt, de az adott körülmények között valószínűleg a legkisebb rossz.

Mit gondol Kádárról? Ő vajon tudta, mit tesz? Mi Kádár: áruló vagy/és ostoba vagy/és gyáva? [fancsik]
- 1956 november első napjaiban Kádár biztosan nem tudta, hogy mi történik vele és az országgal a következő 33 évben. Azt se tudhatta biztosan, hogy hogyan kerül vissza Moszkvából: miniszterelnökként vagy fogolyként. Mindazonáltal amikor döntést hozott, tudta, hogy mit tesz, vállalta az ellenkormány vezetőjének szerepét, és nyilván gondolt arra, hogy megtorlásokat fog alkalmazni a forradalom résztvevőivel szemben. Kádárt semmiképpen sem gondolom hősnek, életútjában nem látok morális példákat, és még azt sem gondolom, hogy mindenképpen a lehető "legjobb" vezetője volt Magyarországnak. Nem gondolom azt sem, hogy szűk mozgásterét maximálisan kihasználta. Tény azonban, hogy tehetséges politikus volt, aki valóban meghatározott egy hosszú korszakot a 20. századi történelemben.

Vajon mivel zsarolták? Utolsó beszédében utalt erre. [citromcsíz.]
- Az utolsó beszéd sokkal inkább arról szólt, ami Kádár tudatában zajlott le, mint a valós történésekről. Lehet, hogy mondták neki, de mindenképpen gondolnia kellett rá, hogyha visszautasítja ezt a szerepet, akkor őt is bíróság elé állíthatják és kivégezhetik. De itt a lényeg az, hogy Kádár meggyőzhető volt arról, hogy a magyar forradalmat le kell verni. Meggyőzhető volt, mert ő is veszélyesnek tartotta azt, ami 1956-ban történt.

Igaz az, hogy Rajk a kivégzését végignéző Kádárnak a bitófa alatt azt mondta: "Jancsi, becsaptál!" ? És, hogy Szilágyi József nem válaszolt a bírónak.. [fancsik]
- Amennyire én tudom, Rajk az akasztófa alatt is a pártot és Sztálint éltette. Az biztos, hogy Kádár végignézte a kivégzést, de tudomásom szerint Rajk őt nem láthatta. Szilágyi nem csak a bírónak, hanem a kihallgató rendőrtiszteknek is megtagadta a vallomást, ehelyett saját maga által megírt szöveget olvasott fel, amelyben visszautasította a vádakat, és követelte, hogy az ügyében hallgassák meg többek között Kádár Jánost is. Szilágyi halálát legalább annyira ez a példátlanul kemény magatartás, saját jelleme okozta, mint az, amit valójában tett.

A történettudomány elemezte-e azt a kérdést, hogy Kádárék miért bántak "kesztyűsebb" kézzel az értelmiséggel, mint a melósokkal, és ennek mi a következménye? [psrac]
- A megtorlás 1989 óta a kutatások egyik fő témája. Azt nem mondanám, hogy a kádári hatóságok minden esetben kesztyűsebb kézzel bántak az értelmiségiekkel. Inkább azt lehet mondani, hogy az értelmiségiek visszailleszkedése a börtön után "simább és könnyebb" volt, mint a munkásoké vagy a parasztoké. Ez inkább az értelmiség jobb integrációs készségének és működőképesebb szolidaritási hálóinak köszönhető, mint a hatósági asszisztenciának.

Mi az oka, hogy a kormányváltások során az 56-os eseményeket forradalomnak, majd ellenforradalomnak, aztán ismét forradalomnak titulálták? [Alex.Con.Arvioni]
- 1956-tól 1989-ig a hivatalos magyar nyilvánosságban lényegében csak ellenforradalomról lehetett beszélni. Vagy hallgatni lehetett 1956-ról. 1989 óta azonban általában kormánytól függetlenül mindenki forradalomról és/vagy szabadságharcról beszél. Lehet, hogy vannak emberek, akik ma is ellenforradalomnak gondolják azt, ami történt, de én elég kevés ilyennel találkoztam. Ezt az egész megítélést a rendszerváltás óta nem érzem kormányfüggőnek. Az egyébként, hogy mindenki úgy vélekedik minden történelmi eseményről, ahogyan akar, az nagyon helyes.