Rainer M. János: Kádár és a morális példák

Véget ért Magyarországon az az ünnpségsorozat, amely az 1956-os szabadságharcnak és forradalomnak állított emléket. Az 1956-os intézet igazgatóját az akkori hősökről és árulókról, a forradalom történetét feldolgozó könyvekről, filmekről és az akkori, illetve mai eseményeket párhuzamba állítókról is kérdezték az [origo] olvasói.

Fotó: Hajdú D. András

Tényleg úgy van, hogy eddig partizánunk volt rengeteg, most meg 56-osunk van sok? [eettaf]
- A Kádár-korszakban valóban sokan próbáltak állítólagos "partizán", "illegális munkásmozgalmi" múltjukkal különféle előnyökhöz jutni. Azt hiszem, hogy 1956-ban a forradalomnak tényleg sokkal több résztvevője, összehasonlíthatatlanul több résztvevője volt, mint az antifasiszta ellenállásnak 1944-45-ben. (Sajnos, egyébként). Ennélfogva én úgy látom, hogy az 1956-os résztvevők, akik szerintem nem jutnak túl sok anyagi előnyhöz, túlnyomó többsége tényleg részt vett a forradalomban. Az már más kérdés, hogy ezért a részvételért nem mindenkit ért egyforma hátrány. De még a bebörtönzöttek száma is több mint 20 ezer volt, 13 ezer embert internáltak, úgyhogy azért ez egy más nagyságrend.

Egyetért Eörsi Lászlóval Mansfeld- és Tóth Ilona-megítélése kapcsán? [fancsik]
- Igen, alapvetően egyetértek. Eörsi László a korabeli forrásokból, a bírósági és rendőrségi iratokból indul ki, és ezt kellő kritikával teszi. Úgyhogy az az érzésem, hogy alapjában véve igaza van.

(Eörsi László történész szerint noha Tóth Ilonának és Mansfeld Péternek a forradalom mártírjai között van a helyük, rehabilitációjuk jogilag nem lehetséges, mert valóban bűnösök azokban a vádpontokban, amelyek miatt halálra ítélték őket: Tóth Ilona gyilkosságban, Mansfeld Péter köztörvényes bűncselekményekben. A kérdésben nincs konszenzus. - A szerk.)

Mi a véleménye a munkástanácsokról? Hannah Arendt és még pár külföldi szerző nagyon nagy dolognak tartja, szinte példátlannak és példaértékűnek. [grtz]
- A munkástanácsok valóban óriási szerepet játszottak a forradalomban, különösen november 4-e után, amikor valóságos alternatív hatalmi központot alkottak. Én azonban azt gondolom, hogy a munkástanácsok leginkább a rendkívüli helyzet kihívásai következtében jöttek létre, és a rendkívüli helyzet elmúltával a munkások visszatértek volna a munkapadokhoz. Azt a gondolatot, hogy 1956 valódi köztulajdont teremthetett volna, amelyet a munástanácsok gyakoroltak volna, inkább utópiának tartom.

Mi lehet az oka annak, hogy az európai államok, ill. a világ összes állama csak figyelt, és semmit sem tettek az ígéretek ellenére? [Kiskugel]
- Az európai államok önmagukban keveset tehettek volna. Ami itt számított, az az Egyesült Államok magatartása volt. Az amerikai vezetők pedig nem voltak felkészülve arra, hogy a magyarhoz hasonló felkelések törnek ki a szovjet térségben, nem nagyon láttak más alternatívát, mint a beavatkozást, ami atomháborúhoz vezetett volna szerintük. Vagy az események passzív tudomásulvételét. Az ígéretek is az amerikai propaganda szervektől eredtek, de a propaganda és a reálpolitika mint annyi más esetben, 1956-ban is távol állt egymástól.

Mi a véleménye Márai: A forradalom élete c. művéről? Ön szerint elég objektív a megközelítés? [Alex.Con.Arvioni]
- Márai Sándor ilyen című művéről sajnos nincsen tudomásom. Ha esetleg Méray Tibor Nagy Imre élete és halála című könyvéről van szó, azt kitűnő írói és történészi munkának tartom. A szerző természetesen pozitív értelemben elfogult főhőse iránt. Hiszen ismerte, és osztozott eszméiben.

Ír újabb könyvet a témában a közeljövőben? [citromcsíz.]
- A közeljövőben biztos, hogy nem írok újabb könyvet 1956-ról. Ma sokkal inkább foglalkoztat az, hogy mi történt a magyar társadalommal 1956 után. És azt hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb kérdés magával '56-tal kapcsolatban is. Mert magában foglalja a történtek feldolgozását, hatását és az emlékezés vagy felejtés problémáját.

Tudna olyan könyvet mondani, amely hitelesen adja vissza az 56-os eseményeket?
- Igen, egy elég sokat tudok mondani. Bevezetőnek ajánlom Szakolczai Attila és Ripp Zoltán könyvét, mindkettő néhány évvel ezelőtt jelent meg, és mindkettőnek az a címe, hogy Az 1956-os magyar forradalom. Ezek az eseményeket tartalmazzák, a történtek továbbgondolására pedig javaslom Charles Gati és Kende Péter frissen megjelent könyveit.

1956-ban eszmék miatt lázadtak. Hová tűntek ezek az eszmék? [efieszkort]
- Az eszmék egy része 1989-ben is eléggé eleven volt, csak nem aktivizálta annyira a magyar társadalmat. Ezek az eszmék, a szabadságvágy, a nemzeti függetlenségre való törekvés más körülmények között ugyan, de ma is érvényesek. Ma is hathatnának. Az '56-os eszmék egy része fölött viszont már a 80-as évekre eljárt az idő.

Olvasható az intézet honlapján, hogy hamarosan megújulnak. Miben?
- A honlap elsősorban formai szempontból újul meg, és remélem, hogy könnyebb és gyorsabb lesz a használata. Vannak már rajta tartalmi újdonságok is, négy új tartalomszolgáltatást készítettünk: a fegyveres felkelőkről, az '56-os világsajtóról, a magyar menekültekről és a forradalom és az irodalom kapcsolatáról. Ez az utóbbi megjelenés előtt áll.

A fiatalok alig tudnak valamit 56-ról. A rossz oktatáspolitika az önök hibája is lehet.
- Nem szeretném elhárítani a magunk felelősségét, bár igyekszünk megtenni mindent, amit tudunk. Ezért próbálunk például minél érdekesebbnek lenni az interneten is. De az az érzésem, hogy ez a megállapítás így túl általános. Nem hiszem például, hogy más jelentős történelmi eseményekről az ún. fiatalok sokkal többet tudnának. Inkább az a baj, hogy nem jól kérdezzük őket, vagy nem halljuk meg az ő kérdéseiket a történelemmel kapcsolatban. Pedig szerintem vannak kérdéseik.

Köszönöm a kérdéseket, és nagyon örültem, hogy ebben a számomra szinte teljesen új műfajban is bemutatkozhattam.