- Mennyire fontos a gyerek első öt éve? (hajj-jajj)
- Nagyon fontos. Főleg az első három. Ilyenkor alakul ki, hogy mennyire érzi magát biztonságban a világban. Az, hogy az első években mennyi szeretetet kap (persze, ezt nem kilóra mérik!), és hogy mennyire bíznak benne, az egész életére hatni fog. Persze, nem kell minden későbbi problémát az első évek traumáira fogni. A személyiség az egész élet során fejlődik. De az alapokat valóban a korai években kapja meg az ember.
- Mennyire maradnak meg az emberben a 3 éves koráig történő esetleges traumák, tragédiák? A tudatalatti őrzi ezeket? (ikork)
- Nevezhetjük tudatalattinak vagy tudattalannak, a lényeg, hogy sokszor nem emlékszünk konkrétan arra, ami velünk történt, de testi vagy pszichés jelekből vissza lehet következtetni akár bizonyos eseményekre is, amelyek gyerekkori traumának tekinthetők. De nem biztos, hogy körülhatárolható traumák vagy tragédiák okozzák a lelki zavarokat, lehet, hogy egy a családban folyamatosan "lebegő" feszültség, egy nagy családi titok vagy éppen konkrét nevelési hibák azok, amik a későbbiekben is meghatározhatják lelkiállapotunkat.
- A szülők a gyerek 3 éves koráig inkább a saját problémáikkal foglalkoznak és nem a gyerekeikével? (ikork)
- Ez a két dolog leggyakrabban egybeesik, mert a gyerek szinte meghatározza a szülők életét. Ez fokozottan érvényes az anyára, aki 24 órás szolgálatban van, főleg az első években, amikor még az éjszakai műszak is aktív. Természetesen a szülőknek lehetnek a gyerektől független gondjaik is, de nagyon ritka, hogy az elkülönül.
- Hogyan segíthet ilyenkor az anyának a család? Sokan nem fordulnak pszichológushoz... (bfoto_)
- Nem is kell mindenkinek pszichológushoz fordulnia, az lenne az ideális, ha minden fiatal szülő tudna valamibe kapaszkodni. Régen ott voltak a hagyományok, a rítusok, melyek kapaszkodót adtak a gyerekneveléssel kapcsolatban. Ma ahány szakkönyv, annyiféle tanács, sokszor a védőnő, a gyerekorvos, a nagymamák, a barátnők is mást mondanak. Ezért lenne jó, ha az anya az ösztöneiben is hinne. A család abban segíthet, hogy fizikai segítséget nyújt az anyának, és megpróbálnak arra figyelni, hogy ne bizonytalanítsák el őt.
- Az a gyerek, aki 3 évesen előszeretettel nyalja a falat, az neveletlenségnek számit, vagy normális? (ikork)
- Lehet, hogy mészhiánya van, ez is okozhatja a problémát. De az is lehetséges, hogy egyszer ezt játékból megtette, és olyan érdekesen reagált rá a környezete, hogy most már csak azért csinálja, hogy vele foglalkozzanak. Sokkal többet kellene tudni a dolog hátteréről ahhoz, hogy értékes választ tudjak adni.
- Kétéves gyermek esetében az alvás-ébrenlét milyen időpontban és napszakra essen...? (miiicciii)
- Nagyon egyedi a gyerekek alvásigénye, és a család alvási ritmusa is, ideális esetbe ezt a kettőt sikeresen össze lehet hangolni, de ritka az ideális eset. Általános séma, hogy a gyerek este 8-9 órától aludjon reggel 7-8-ig és utána ebéd után 1-2 órát, de ez nagyon ritkán működik így. Nagyjából 3-4 éves korban éri el a gyerek idegrendszere azt az állapotot, amikor már a felnőttéhez hasonló alvásmintát alakít ki. Ezért ez a sok küzdelem a gyerek alvása körül.
- Az iskolai izgulás, stressz miatt előfordulhat-e, hogy fáj a kisgyerek hasa? Ha igen, hogy lehet ezt kideríteni, miután a szervi rendellenességek már ki vannak szűrve (butano)?
- Ez nem ritka állapot, csak sajnos sokan hisztinek tartják. Valójában biológiai alapja van a dolognak: az izgulás, a stressz hatására olyan hormonok szabadulnak fel, melyek tüneteket okoznak. Ilyen az erős szívdobogás, a vérnyomás növekedése, és az is, hogy a nem életfontosságú szervek vérellátása csökken. Ha ez állandósul, akkor megbetegít. Gondolom, mindenki átélte már vizsga előtt, hogy összeszorul a gyomra. Sajnos van, aki annyi stresszt él át, szinte folyamatosan, hogy ez a dolog állandósul. Ez is lehet a "hasfájósság" egyik oka. A másik, hogy a gyerek annyira szorong az iskolától, hogy a betegségbe menekül. De ez nem tudatos. Egyszerűen egy olyan bevált megküzdési módszer, amivel mentesíti magát a szorongás forrásától. Nem javasolhatok mást, mint azt, hogy vigyék el szakemberhez: a nevelési tanácsadóba vagy más gyermekpszichológushoz.
- Miért érzik a szülők kényelmesebbnek leültetni a gyereküket a tévé elé, ahelyett, hogy mesélnének nekik? (andersen)
- Mert valóban kényelmesebb. Bár aki már próbált mesélni a gyerekének, az tudja, hogy ez nagyon fontos élmény a gyereknek és a szülőnek is, tehát mind a kettőjüket fejleszti.
- Mi lehet annak az oka, hogy egy 11 éves kisfiú, aki rendezett körülmények között él, a mai napig retteg a szörnyektől, holott már tudja, hogy azok nem léteznek? Viszont ennek következtében rendszeres éjjeli látogató a szülei hálószobájában. (ikork)
- Ezt a kérdést ilyen hirtelen nem lehet megválaszolni, egészen biztos, hogy tudatosan nem fél a szörnyektől, de olyan érzelmi problémái vannak, amik így jelennek meg benne és arra készteti, hogy éjszaka is a szülei melletti biztonságot keresse. Vagy éppen hogy nem önmagát félti, hanem attól tart, hogy a szüleivel történik valami olyan, ami számára félelmetes. Ilyenkor is az a megoldás, ha a gyereket szakemberhez visszük, vagy ha az egész családból fakad a probléma, akkor családterápiát keresünk.
- Ön hisz abban, hogy tudatos nevelési módszerrel minden gyerek lehet pl. sakkozó, orvos, sportoló vagy bármi, ami a szülők szeme előtt lebeg? (ikork)
- Többen bebizonyították már, hogy tudatos neveléssel komoly eredményeket lehet elérni. Én mégsem támogatom ezt a módszert, úgy érzem, hogy sokkal fontosabb, hogy a gyerek megismerkedjen a saját képességeivel, és azt teljesítse ki, amiben a leginkább otthon érzi magát. Ehhez változatos környezetet kell teremteni a gyerek számára, mind fizikailag, mind szellemileg. Úgy gondolom, hogy nagyon sok múlik azon, hogy a szülők milyen példát mutatnak, és kevesebb azon, hogy tudatosan, hogy nevelik a gyerekeiket. Természetesen a gyerek képességei korlátokat szabnak. Van aki jó kézműves lesz, de pocsék orvos lett volna belőle, és ugyanez érvényes fordítva.
- Mi a véleménye a magyarországi Montessori-féle nevelésről? Jól működő módszer-e? (Clar)
- Én csak kívülről ismerem ezt a módszert. Ha jó pedagógus kezében van, aki komolyan veszi, hogy mindig a gyerek adott érettségi szintjének megfelelő feladatokkal kínálja meg a kicsiket, akkor biztos, hogy nagyon hasznos a gyerek számára.