Alkonyzóna: Az utca poétái

Az Alkonyzóna című antológia három hajléktalan szerzője (Marczelli Gábor, Káliz Endre és Sárközi László) többek között arról számolt be, hogy diplomával is könnyű az utcára kerülni, de legalább a lányok buknak a villoni vénával rendelkező hajléktalanokra. A három író derűsnek látja a jövőt, bár abban mindhárman egyetértenek, hogy ha egyszer valaki hajléktalanná lesz, akkor nagyon nehéz visszakapaszkodni.

Mesélnének erről a könyvről? Miért íródott és miről? És hogyan? (coll)

Alkonyzóna szerzői: Egy igényes irodalmi antológiát szerettünk volna létrehozni, ezért nagyon sok hajléktalan szerzőtől gyűjtöttünk anyagot, amelyet hosszasan rostáltunk, és végül egy nagyon színvonalas kötet jött létre. A benne szereplő szerzők mindegyike akármelyik színvonalas irodalmi folyóiratban bármikor publikálhatna. Néhányuk, egy-két szerző publikál is ezekben a folyóiratokban. A témaválasztás teljesen sokrétű, nem csak a hajléktalansors mindennapjai jelennek meg, hanem az érzelmek, szerelem, élet, halál, történelem, létkérdések, minden olyan téma, ami egyéb ismert író, költő témaválasztásában is megjelent.

Nehéz volt hajléktalanként kiadót találni a könyvhez? (Daemien)

Alkonyzóna szerzői: Ajjé!!! A Barrus Kiadótól Fekete András kereste meg a szerzőket, tehát ilyen értelemben fordítva történt a dolog, váratlanul érte a szerzőket ez az ajánlat.

Hogy jut eszébe három hajléktalannak könyvet írni? Nincs egyéb teendőjük, mint hogy könyvet írjanak? (Napfia_HH)

Alkonyzóna szerzői: Összesen huszonhárman vagyunk - az, hogy most hárman vagyunk itt, csak véletlenszerű. Hála istennek rengeteg dolgunk van, de emellett nekünk is van szabadidőnk, mint "más" embereknek.

Miből merítettétek az erőt a könyv megírásához, és mit gondoltok, ez másoknak miért nem sikerül, vagy miért nem próbálkoznak vele? (pirate__)

Alkonyzóna szerzői: Mert nincs nekik egy ilyen kiadójuk, a kiadó szerepe nagyon fontos volt, de mindenekelőtt saját lelkünkből merítettünk erőt.

Káliz Endre

Mi ösztönözte Önöket ennek a könyvnek a megírására? (Sorted`aw)

Alkonyzóna szerzői: Érzések, hogy el tudd mondani, hogy ki tudd magad fejezni, feszítő közléskényszer.

A könyv írásának kezdetekor és befejezésekor inkább a megélhetéshez szükséges pénz megszerzése vagy a könyv témájának lehető legjobb kifejtése dominált? (no_reason)

Alkonyzóna szerzői: A pénz itt egyáltalán nem szerepelt, annyira szerény a mi szerepünk a huszonhárom szerző között, azt az egy-két oldalt mindenki össze tudja fabrikálni egy-két óra alatt, de ennél sokkal nagyobb az életművünk. Ez foglalkozási ártalom. Természetesen a pénz jól jött, de maga a megjelenés számít. Olyan irodalmat vehet kezébe az igényes olvasó, amit máshol nemigen kaphat meg. Itt színről színre kerülnek az ember szemei elé a mi igazi hétköznapjaink, melyek nem sokban különböznek egy átlagos magyar polgár mindennapjaitól, legfeljebb másképp éljük meg.

Számítotok valamilyen nagyobb elismerésre vagy díjra? (RuLeZ)

Gábor: Én igen:)

Endre: Az orosz szocialista föderatív szovjet köztársaság érdemes népművésze szeretnék lenni.

László: Nem számítok semmi ilyesmire, reálisan gondolkodom - nem azért, mert nem látom jónak a műveimet, hanem mert túlságosan sötéten látom a dolgokat, de én erre azt mondom, hogy ez tisztánlátás. A valóság riasztó és sötét, és nem segít rajta semmiféle reklám vagy országimázs.

Most, hogy kiadták a könyvet, is hajléktalanok maradtak? (OsChuGi)

Alkonyzóna szerzői: Hajjaj!!! De reméljük, ez majd megváltozik, és talán majd odafigyelnek ránk.