"Ez számomra nagyon érdekes pillanat, először találkozunk. A gép meg én. Vagyok annyira önhitt, hogy úgy gondoljam, hogy ha én nem lennék, a gépnek nem lenne létjogosultsága. Hiszen ki beszélne Önökhöz!?"
Gratulálok a legújabb díjához! Két kérdésem lenne: van-e Ön szerint női irodalom (írónőkkel),vagy csak irodalom van (írókkal)? Mikor várható a Für Elise folytatása? (pudinglany)
- Legelőször a második kérdésére szeretnék válaszolni. Szegény Für Elise belekerült életemnek egy boldogító örvényébe. Amikor éppen megkezdtem a második kötet folytatását, következett a párizsi út. Eleinte azt hittem, hogy csak dedikálni fogok, de másról volt szó. Olyasmiről, ami engem legalább annyira meglepett, mint Önöket. A Femina-díj miatt abba kellett hagynom az Elise második részét. Az egy regény tekintetében mindig életveszélyes, ha kiszállunk a saját teremtményeink közül. Egyszer már beállítottam magamat 1935-re. (Az kiderült a regényből, hogy akkor végződött az első rész.) A párizsi díj miatt át kellett lendülnöm egy másik évezredbe. El tetszenek tudni képzelni, milyen az?! Kiszállni az érettségi esztendejéből, amit élek éppen. Az imént még ültem egy vonaton. Kislány voltam. A következő pillanattól fogva más volt a feladatom. Mára kialakult önmagamat kellett vállalnom. Anyanyelvem helyett, szinte szünet nélkül franciául vagy angolul beszélnem, és nem mint kislánynak, hanem mint felnőtt önmagamnak kellett szembesülnöm a jelennel. Említette ezt a díjat is. Egy ekkora nemzetközi jellegű kitüntetés iszonyú riadalom minden tisztességes írónak. Hogyne örülne az ember! Előttem A kis herceg írója kapta meg. Most valamit visszaigazoltak a számomra. Persze, hogy rögtön megijedtem. Átviszek a jövőben még egy ilyen magaslatot? Mert ez szokatlanul nagy ugrás volt a pályámon.
A kérdést, ami az írók nemével kapcsolatos, nem először hallom. És most sem tudok mit kezdeni vele. Van irodalom. Egy, a művészet körébe tartozó műfaj, amelynek a művelőit nem lehet nemek szerint minősíteni. Az írónak nem szabad soha elfelejteni, hogy egyik nem számára sem sajátíthatja ki a műfajt. Mert hol nőket ábrázol, hol férfiakat. Mindkét nem jellegzetességeit ismernie kell ahhoz, hogy élővé varázsolja őket. Szerintem csak író van. Jó író, meg rossz író. Teljesen mindegy, hogy az egyik genetikailag a nők közé tartozik, és a másik a férfiakhoz.
Kedves Szabó Magda! Szeretném elmondani, mennyire sokat jelentenek nekem az Ön könyvei. Szeretném megkérdezni, hogy szereti-e a filmeket. Nekem a könyvek mellett a mozifilmek a nagy szerelmeim. (kaesvi)
- Hogyne szeretném a filmeket, mikor az Elisé-ből már tetszettek olvasni, hogy gyerekkoromban már filmgyárat alapítottam, és a velem együtt felnőtt testvéremmel közösen saját gyártású filmjeinket adtuk elő. Aki aznap rossz volt, az világított egy szál zseblámpával. A nyertes egymagában volt anya, apa, saját maga gyermeke és férje, méghozzá úgy, hogy más-más hangon beszéltünk. Anyám úgy megijedt, mikor egyszer ránk nyitotta a sötét szobát, és a nevelt testvérem éppen haldoklott, hogy orvost is hívtak, pedig csak játszottunk. Úgy vártam, hogy meg tetszik kérdezni, hogy melyik a kedvenc filmem. Akkor legalább elmondhatom, hogy az Országúton.
Minden ember előbb vagy utóbb átéli valamilyen magánynak a rettenetét. A félelmet, hogy minden bajával, gondjával egyedül marad. Néztem a filmet, a boldogtalan hősnőt, a lelketlenül cserbenhagyó férfihőst, ahogy ráeszmélt, most van csak igazán egyedül. Még az az árva bolond is eltűnt mellőle. Tessenek visszaemlékezni rá, feltúrja kínjában a homokot a tengerparton.
Szeretném elismerésemet kifejezni Szabó Magdának! Nagyon örülök, hogy itt van velünk!:) Mikor és hol láthatjuk valahol "élőben"? Nagyon szeretnék egy autogramot. (Moka25)
- Ez nem lehet probléma. Tessenek küldeni nekem egy darab papírt, mert papír és írószerszám az író lakásában sosincs. Fel s alá szaladgálunk kétségbeesetten. Mióta írni tudok, mindig írógépen fogalmazok. Kérem szépen a cédulákat. Egy üres papírlapot. Ha van gyerek a házban, rajzolok neki egy macskát. Nem nagy a készletem, de a macskának szoktak örülni. Tessenek megkeresni, ha legközelebb dedikálok, és annyit mondani, hogy "internet". Tessenek már félni attól az írótól, aki nem örül egy ilyen kérésnek, mert az valahol annyira író, hogy elfelejtett szegény ember lenni.