18. Pásztor Juci - Galway, Írország

Új, iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra.  Ma az Írországból Galway városából jelentkezik: Pásztor Juci.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Újságírás szakon végeztem Budapesten, de még szerettem volna egy kis időt nyerni a Nagybetűs kezdete előtt. Egyik nap kezembe kaptam a diplomámat, a másikon már a Galway felé tartó repülőn ülten. Vonzott a kaland, a kíváncsiság, hogy megismerjem egy másik ország magánéletét. Mindössze négy hónapra terveztem az utazást és a nyelvtanulást, de aztán megismerkedtem a párommal... és maradtam. Iskolába jártam, most egy szállodában dolgozom recepciósként, és időnként cikkeket írok otthoni lapoknak az ír életviszonyokról.

Hogyan mutatnád be öt-tíz mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Írország elképesztő változásokon ment keresztül az elmúlt tíz-tizenöt évben. Elérte mindazt a jólétet és sikert, amiről Magyarország álmodik. Az emberek láthatóan élvezik ezt a gazdagságot és az anyagi biztonságot. Az ír emberek alapvetően derűsek és kiegyensúlyozottak, szeretnek mulatni és ismerkedni. Galway a nyugati part legjelentősebb városa, mégis egy kisváros hangulatát kelti. Nyaranta van igazán elemében: nyüzsgő, színes és egy kicsit őrült.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Galway minden előnyével és hátrányával együtt egy igazi vidéki város. Élvezem, hogy bárhol és bármikor összefuthatok ismerősökkel, hogy biciklivel járok dolgozni, és nem kell metróznom, hogy az emberek barátságosak és nyitottak. És, hogy 15 perc múlva már az óceán parton lehetek.

Miben rosszabb?
Hogy nem lehetek otthon a családomnál másfél óra alatt.

Mi hiányzik Magyarországról?
Az érzés, hogy otthon vagyok. A gyökereim. Az a biztonsági háló, amit az ott töltött 23 év szőtt körém. A családommal töltött hétvégék, a soha véget nem érő beszélgetések a barátokkal, a Duna-part, a nyári esték, Mama főztje, a nyüzsgés, az évszakok, a nyelv. De azt is tudom, hogy mi nem: a politika.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az érzés, hogy az élet itt sokkal egyszerűbbnek tűnik. Az emberek jóindulata és segítőkészsége. És persze a gyönyörű vidék.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Összehasonlíthatatlanul jobb. De ne is beszéljünk a szuper gazdagokról, sokkal fontosabb, hogy még a minimálbérből is megélnek az emberek.

Mennyibe kerül egy kávé?
2 euró 50 cent (625 forint).

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Ne is kérdezd! 1000 eurónál (250 ezer forint) kezdődik havonta, a határ pedig tényleg a csillagos ég (és ez még mindig kedvezőbb, mint a dublini viszonyok).

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Más körülmények között. Pénz, szerelem, munka, család, barátok, stressz - én ezt mind mérlegre teszem, ha a körülményeket akarom összehasonlítani. Mindig voltak érveim és ellenérveim arra, hogy menjek, vagy maradjak.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Budapesten sosem írhattam volna az ír életviszonyokról.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Az írek nagy titka, hogy képesek örülni az élet egyszerűségének. Gyakran támad az az érzésem, hogy a világ zaja nem hallatszik el idáig. A közösségi érzés nagyon erős és az emberek büszkék az országukra.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Sajnos a téma örökzöld: százak halnak meg évente balesetekben az utakon.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Balesetek, balesetek, balesetek.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Az ivás. De tényleg. Az ideális vasárnap a legtöbb ír számára: sörözni a barátokkal a pubban, és szurkolni a kedvenc foci-, vagy rögbicsapatuk győzelméért.

Visszajössz?
Ha megyek, biztosan nem egyedül.

<