59. Vida Melinda - Podgorica, Montenegró

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra.  Ma Vida Melinda mesél Montenegró fővárosáról, Podgoricáról.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Párommal egy éve voltunk már együtt, amikor felmerült annak a lehetősége, hogy három évig egy külföldi cégnél szerezhet új tapasztalatokat, tehet eleget új kihívásoknak, így miatta jöttem Montenegróba.

Mivel már előtte éltem távkapcsolatban, így sajnos már saját tapasztalatból tudtam, hogy hosszú távon nem működik, így nem volt más lehetőségem, mint vele tartani.

Azt gondoltam, hogy ez a merész lépés majd új távlatokat nyithat meg előttünk mind magánéletbeli, mind pedig szakmai szempontból.

Indulásunk előtt sikerült ugyanabban a profilban elhelyezkednem, amivel addig is foglalkoztam, és amit szeretek. Egy exkluzív papír reklámtáskákat gyártó cégnél vagyok Értékesítési és Marketing Manager, így a hétköznapjaink mindkettőnknek munkával telnek. (Nyilván az én részem kiegészül a házkörüli teendők széles skálájával.)

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Lehetetlen néhány mondatban globális képet adni az olvasónak a városról, illetve az országról.

Egy azonban biztos: annak ellenére, hogy voltak fenntartásaim az országot illetően, be kell vallanom, hogy nagyon kellemesen csalódtam sok-sok szempontból.

Kedves, barátságos, segítőkész emberek laknak itt, a gazdaság dinamikusan fejlődik, folyamatosan javul az infrastruktúra, mindenhol építkezésekkel találkozom, jönnek a külföldi befektetők és ez érzékelhető is, különösképpen Budván, a tengerparton.

Földrajzi fekvését tekintve szinte vetekszik Kaliforniával, ahol március, illetve október végén is már megteheti az ember, hogy reggel lemegy a tengerpartra napozni, délután pedig már a hegyekben síel, ugyanis a tengerpart egy órára van a fővárostól, a legközelebbi sípálya pedig másfél órányira.

Montenegró leírhatatlan természeti kincsekkel rendelkezik, mint például a világörökség részét képező Kotori-öböl, vagy a világ második legnagyobb kanyonja, a Tara kanyon, így nem véletlen, hogy egyre vonzóbb a külföldi turisták és befektetők számára is.

Az egész országnak van egyfajta különös hangulata, amit nyilván csak akkor tapasztal meg az ember, ha ideutazik.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?

Az éghajlatát tekintve mindenképpen, mivel évi 365 napból 320 a hivatalosan napsütéses napok száma. Az éghajlat mediterrán, télen sem megy 6-8 fok alá a hőmérséklet.

Kevesebb a stressz-faktor, nincsenek dugók, nincs rohanás. Talán túl nyugodt is.

Miben rosszabb?
Az autópálya hiánya okozta korlátozott közlekedési lehetőségekben, a korláttól többnyire mentes hegyi szerpentinekben, a városi közlekedés tekintetében pedig a metróhálózat, villamos, troli, stb. hiányában.

Tekintettel az ország lakosainak neveltetésére és a kultúrára, amiben felnőttek, nehezebb a precíz, gyors és pontos munkavégzést elvárni, mivel a pontosságot igencsak "szabadon" értelmezik.

Szinte lehetetlen a kultúra bizonyos szegmenseihez hozzáférni, például mozi, színház, stb. Így ezekre csak akkor kerülhet sor, amikor kéthetente hazamegyünk.

Mi hiányzik Magyarországról?
Elsősorban a családom, barátaim, és végső, de nem utolsó sorban a látvány, amiben részem van, amikor autóval átmegyek a Lánchídon Pestről Budára, a finom magyar ételek és a nemzetközi konyha képviselőinek jelenléte a gasztronómia területén, ugyanis itt nincs lehetőség hetente más-más ország konyhájába belekóstolni.

Budapest kulturális sokszínűsége egyedülálló, bár itt is sok mindent megtalál az ember, de inkább más területen. Főleg a természeti adottságait lehet kihasználni az országnak, persze mindezt csak nagyobb utánajárással és több időveszteséggel.

Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de még ami hiányzik, az a kukás autó, ugyanis itt az nincs. Mindenki magának gyűjti össze a szemetet és viszi el az autójával egy központi szemétlerakatba, amit időnként kiürítenek.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A nyugalom és a stressztől mentes mediterrán életmód, a vakáció érzését keltő éghajlat, a vártnál sokkal jobb közbiztonság, az optimista életszemlélet, ami nem zárja ki, hogy boldog legyél még akkor is, ha esetleg szegény vagy, az országuk iránt tanúsított szeretet, a büszkeségük, ami példaértékű.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Mindenképpen rosszabb, kevesebb keresettel és sok szempontból hasonló árakkal. Ennek ellenére az emberek boldogok és kiegyensúlyozottak, nem hangos az utca az állandó siránkozástól.

Természetesen itt is vannak, akik sokkal jobban élnek, de olyanok is, akiknek az életbenmaradás a tét. Például rengeteg albán kisgyereket látsz az utcán koldulni.

Lehet, hogy néhány dolog itt olcsóbb, mint otthon, de az átlagfizetés is kevesebb, és azt sem tudom, hogy például a pincér, a benzinkutas vagy az autómosó miből tartja el magát, mivel sok helyen még a borravalót sem fogadják el. Néha már én érzem magam kellemetlenül, amikor hadakoznom kell az autómosó fiúval, hogy egyórai munkáját hadd honoráljam némi borravalóval, mert itt az a mentalitás, hogy "ez a munkám, ezért fizetnek, így a borravalónak nincs helye".

A hivatalos fizetőeszköz annak ellenére, hogy Montenegró nem EU-tagország az euró, így nekünk is könnyebb kalkulálni. Áru, és szolgáltatás bőven van, rengeteg az import termék Olaszországból. Továbbá ne felejtsük el, hogy a híres tengerparti üdülőhelyek: Budva, Ulcinj, Sveti Stefan, valamint a turizmus is jelentősen hozzájárul az életszínvonal folyamatos emelkedéséhez.

Mennyibe kerül egy kávé?
Ez nagyban attól függ, hogy az ember hol veszi. Vannak nagyon elegáns, szuperluxust idéző helyek is, többnyire hotelek, amik külön kategóriát képviselnek, és vannak szerényebb vendéglátó-ipari egységek is. Így az ár lehet 0.80 euró -1.5 euróig (200-375 forint) bármi.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Csak tippelni tudok, úgy gondolom, kb. 400-600-1000 euró (100 000 - 150 000 - 250 000 forint) lehet, attól függően, hogy a város melyik pontján és milyen jellegű házban keres az illető lakást. A havi átlagkereset 260 -300 euró/ hó (65 000 - 75 000 forint). Általában minimum egy évre kell szerződni, a lakások bútorozatlanok, és minimum kéthavi kauciót kérnek. Ha bútorozott lakást keresünk, akkor számolni kell azzal a ténnyel, hogy itt teljesen más jellegűek a lakberendezési szokások, így mi eltekintettünk ettől a lehetőségtől és a saját ízlésünk szerinti bútorokat hoztuk magunkkal Magyarországról.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Én azonos körülmények között élek mindkét országban, és remélem, ez a jövőben is így marad majd.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Igen, mivel ahogy azt már a korábbiakban említettem, olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt is ugyanazt a munkát végezhetem, amit eddig otthon csináltam.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
A mindennapok hangulata alapvetően derűs, nyugodt. Az emberek lazák, nem idegeskednek semmin, esténként kiülnek a teraszra vagy egy helyi étterembe, és fesztelenül beszélgetnek. A gyerekek este egyedül bicikliznek az utcán, a szülők nem idegeskedik halálra magukat, hogy elüti a gyereket egy autó, vagy elrabolják, mert annyira nyugodt itt az élet, hogy ez szinte szóba sem jöhet.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Mikor megyünk haza.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Mivel sajnos egyelőre nem beszélem a nyelvet, így nem áll módomban a helyi újságokat olvasni.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Természetesen az ország fekvését kihasználva az emberek leginkább vagy a tengerhez vagy a hegyekbe mennek kirándulni, rafting, túrázás, vagy csak az édes semmittevés a tengerparti homokban a napon.

Visszajössz?
Három év múlva bizonyára, de előbb nem szeretnék. Ettől függetlenül nagyon szívesen látogatok haza kéthetente Magyarországra, büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, és számomra Budapest a világ legszebb városa, amit mindig szívmelengető érzés viszontlátni.

<