76. Kiss Adorján - Medellin, Kolumbia

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra.  Ma a kolumbiai Medellin városából jelentkezik Kiss Adorján. 

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Budapesti Corvinus Egyetemen tanulok, és egy kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet az AIESEC nevű világszervezetre. Többek között ezzel a szervezettel végzős egyetemisták számára adott a lehetőség, hogy a világ 95 országában szakmai gyakorlaton vegyenek részt. Az én választásom Kolumbiára és szerencsére az itteni munkaadóm választása pedig rám esett, így február óta itt dolgozom és élek. Egy magánegyetem informatikai osztályán vagyok hálózati szakember.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
A második legnagyobb varosban, Medellinben élek. Ez 1500 méter magasan a hegyekben egy völgyben terül el. A klímája gyakorlatilag tökéletes, egész évben 20-25 fok van, éjszakánként talán 1-2 fokot esik a hőmérséklet, valamint reggel hattól este hatig világos van. A házakban nincs se légkondicionáló, se radiátor. Ami még érdekes, hogy Kolumbia iparának zöme itt található, ebből kifolyólag ez a leggazdagabb régiója az országnak, valamint ez egy egyetemi város, közel tíz egyetemmel, így rengeteg fiatal jön ide tanulni, elsősorban a tengerparti régiókból. Egy-két közhelyt eloszlatnék Kolumbiával kapcsolatban. Igaz, hogy ez egy latin ország, de sokan reggel hatra mennek dolgozni, és az egyetemi órák fixen reggel hatkor kezdődnek! Nem mindenki bűnöző, és nem a kábítószer-kereskedelemből él az egész ország, valamint még részeg embert sem láttam, nemhogy drogost.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Egy nagyon lényeges különbség van, hogy itt az emberek nem panaszkodnak. Rengetegen vannak, akik 13 munkanap után kapnak egy szabadnapot, és ennek ellenére mosolyognak, jókedvűek. Egyszer nem hallottam valakit kifakadni, hogy neki mennyi problémája van. Ugyebár ez otthon nemzeti sport. Valamint az emberek sokkal könnyebben ismerkednek, érdeklődőbbek, mint otthon. Hasonló pólót sem láttam még, hogy "Magyar vagyok, nem turista".

Miben rosszabb?
Igazából a közbiztonság annak ellenére, hogy százszor jobb, mint mondjuk öt éve és ezerszer, mint 15 éve, Pablo Escobar idejében, még mindig nem az igazi. Itt nem teheted ki a telefonodat az asztalra, bizonyos városrészekbe nem ajánlatos menni, és tényleg úgy nagy általánosságban az embernek folyamatosan nyitva kell tartania a szemét. Van egy szólás-mondásuk, ami ide vonatkozik. No dar papaya y aprovechar todos los payasos que le den. Ez azt jelenti, hogy ne adj soha lehetőséget arra, hogy kihasználjanak, de ha te valakit ki tudsz használni, akkor tedd meg. Nekem ez a mentalitás nem tetszik. Egy példa: itt a lelkemre kötötték, hogy soha, de soha ne adjak kölcsön pénzt egy kolumbiainak, mert nem fogja visszaadni. Amit én nehezen értettem meg, hogy itt nem ismerik azt, hogy "nem", vagy, hogy "nem tudom", mindig kitalálnak valami kis történetet, hogy éppen miért nem sikerült valamit megcsinálniuk. Egy emlékezetes példa: a szervezetnek, amivel kijöttem, kötelessége lenne egy bankszámlát nyitnia a gyakornokok részére. Ez három hónap után még mindig nem történt meg. Egyszer összefutottam a sráccal, aki felelős az ügyért, és megkérdeztem, hogy hello, mikor kapjuk már meg végre a bankkártyát? Erre az volt a válasz, hogy: Figyelj, Adorján, Kolumbia egy új ország, ebből kifolyólag nincsenek tapasztalataink a bankszektorban, és ezért olyan nehéz itt bankszámlát nyitni. Halkan megjegyzem, hogy az egyetemen, ahol dolgozom, van bankfiók!

Mi hiányzik Magyarországról?
Ugyebár a közhelyek, család, barátok a magyar nyelv. Rájöttem, hogy a magyar egy hihetetlen színes és érdekes nyelv. Az is hiányzik, hogy otthon nem kell valami apró szívességre százszor megkérni az illetőt, az, hogy az emberek egyenesebbek, őszintébbek, nincs ez a köntörfalazás, jópofizás. Ja és persze a hihetetlenül változatos magyar ízvilág is hiányzik. Amióta itt vagyok, nem ettem töltött káposztát, rántott csirkét, sült csirkét, nincs petrezselymes krumpli, rakott krumpli, palacsinta, nincs húsleves, gulyásleves, bableves, mákos tészta, grízes tészta, ugyebár Túró Rudi, és most már arra a szintre is eljutottam, hogy egy főzelék is jólesne, pedig azt otthon nem nagyon szerettem. Ezzel szemben van rizs, de az naponta kétszer is akár.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az, hogy nincs tél, nyitott ablaknál alhatom egész évben, az, hogy a helyi bevásárlóközpontban, ha nem találok egy terméket, akkor nem azt mondjak, ha egyáltalán mondanak valamit, hogy "arra van", hanem akár az áruház másik felébe is elsétálnak velem, leveszik a polcról és a kezembe adják. Az, hogy az emberek nem stresszelik magukat fölöslegesen, többet mosolyognak, és nekem úgy tűnik, hogy valóban jobb a kedvük, ezáltal az én közérzetem is jobb. Állítólag valamilyen nemzetközi felmérésen több évben is ők lettek a legboldogabb ország, pedig itt sok embernek kijutott a rosszból. Van egy barátom, aki egy földrengésben pár évvel ezelőtt a 20 barátjából 16-ot elvesztett, és ennek ellenre nem tört össze, dolgozik, lendületes, él és virul. Otthon, ha leesik a hó, már mindenki sír.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Ahol én lakom, ott az emberek nagyon jó életszínvonalon élnek. Egyszer főztem paprikás krumplit az itteni ismerősöknek, és meglepve tapasztaltam, hogy ők még krumplit nem pucoltak életükben. Mindent az "alkalmazott" csinál. Mos, főz, takarít. Legtöbbjük a metrót még nem is használta, vagy saját kocsijukkal, vagy taxival közlekednek. De persze ez sokakra nem igaz, aki takarít, és ilyenből is rengeteg van, nagyon nem él jól. Ami itt iszonyatosan igazságtalan, az az oktatási rendszer. Az állami egyetemre nagyon nagyon nehéz bekerülni, a magánegyetemek pedig nagyon drágák. Egy félév közel 500 000 forint, miközben a szegény emberek havi 45 000 forintot keresnek. Vagyis gyakorlatilag lehetetlen a továbbtanulás a szegény családokból származóknak. Ennél a résznél még annyit szeretnék elmondani, hogy volt szerencsém eljutni a legszegényebb városrészbe, és legnagyobb megrökönyödésemre az összes út le volt aszfaltozva, vannak játszóterek, és most adtak át egy teljesen modern, számítógépekkel felszerelt könyvtárat. Aki nem tudná, Érden az Európai Unióban, a sárban tapicskolnak az emberek, ezzel szemben a harmadik világban, a szegénynegyedben le vannak aszfaltozva az utak (még kátyút sem láttam). Ezt a mai napig nem tudtam feldolgozni.

Mennyibe kerül egy kávé?
Ez jó kérdés, az egyetemen a dolgozóknak ingyen van, amúgy nem is kávézom, szóval nem tudom. De 100 és 150 forint között lehet venni fél literes üdítőket, valamint az utcán a narancslé, amit ott facsarnak frissen ,100 forint.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
A legjobb városrészben, ami nem a belváros, 100 000 forint egy háromszobás, nappalis, két fürdőszobás lakás közös költséggel együtt, amiben benne van a medence és a konditerem is.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Én otthon is jó körülmények között éltem, itt is jó körülmények között élek, mondjuk persze relatív, hogy kinek mi a jó körülmény. Lehetőségem volt több várost megnézni Kolumbiában, voltam a Karib-tengernél egy hétre, de otthon is lehetőségem volt Olaszországba vagy Horvátországba elmenni.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Csinálhatnám, de nem szeretném, a munkát nevezzük kompromisszumnak. Az informatika ezen területe túl technikai és unalmas nekem.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
A magyar cég, ahol dolgoztam, bármilyen meglepő, de sokkal hangulatosabb és barátságosabb volt. Itt az emberek egész nap egy szót sem szólnak egymáshoz, érezni a stresszt a levegőben, annak ellenére, hogy eleinte nem is értettem, miről beszélnek. Engem az is frusztrál, hogy itt minden olyan lassan történik, bármit elintézni, még a munkahelyen is, csak csigatempóban lehet. Egy jelszóra egy hetet kell várni, hogy a főnökkel leüljünk megbeszélni a dolgokat, az két hét. Viszont a hétvégék, a délutánok, a spanyol tanfolyam tényleg jó hangulatban telik. Olvastam, hogy ennél a résznél mindenki az otthoni politikai helyzetet szidja. Nekik üzenem, hogy fel a fejjel, van rosszabb! Itt egyik lakótársam nagybátyját a polgármester-választáson egy másik jelölttel együtt megölette a harmadik politikai ellenfél. Szóval van még hova süllyedni.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Hétvégén lesz a bevonótábora az itteni AIESEC bizottságnak, ez egy nagy esemény, és elég színvonalas is.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Egyperces csönd szept. 11. áldozatairól, de általában a gerillákkal folyó harc és a "békefolyamat"-ról cikkeznek. Egy híradó úgy néz ki, hogy gerillák, illetve hol milyen kábítószer-szállítmányt fogtak, és végül az elmaradhatatlan foci!

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Itt a fiatalok táncolnak, abban nagyon ott vannak. Salsa, vallenato, merenque, reaggeton. A szórakozóhelyeken nem látni annyi részeg embert, ha nincs asztal, be se engednek, pincérek szolgálják fel az italokat, nincs tömegnyomor. Amúgy nagyon népszerű elfoglaltság, hogy egy baráti társaság a hétvégét egy nyaralóban tölti, messze a várostól. De amúgy van itt minden, bowling, biliárd, paintball, go-kart. Ja igen, majd elfelejtettem, itt is nagy sláger a plázázás a lányok körében.

Visszajössz?
Persze. Én úgy gondolom, aki külföldön tud boldogulni, az otthon is tud, nincs már akkora különbség. Az tény, hogy mostanában sok probléma van, de az engem mindig elszomorít, amikor erre az emberek meneküléssel reagálnak.

<