73. Richter Bence - Wellington

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra.  Ma Wellingtonból ír Richter Bence.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Kissé hosszú történet, de megpróbálok rövid lenni. A főiskola után Budapesten laktam, főállásban informatikusként dolgoztam. Eléggé szabadon éltem, motoroztam, túráztam, madarásztam, szinte sohasem voltam otthon. Karrierem talán lehetett volna (lassan, de bizonytalanul), és a pénz is csak éppen volt elég az élethez. Az évek változatlan teltek, komoly terveket nem is szőttem. Egy idő után úgy éreztem, valami nem stimmel. Valami, ami felett nincs hatalmam. Ekkor jött egy nagyszerű lehetőség, hogy szakmailag feljebb lépjek, évekre elkötelezzem magam plusz 50%-ért és bebiztosítsam, hogy az akkori életemet bebetonozzák Vettem egy nagy levegőt, és döntöttem. Visszautasítottam az ajánlatot, kiléptem a cégből, eladtam a motort, megvettem a repülőjegyet, egy hónap múlva leszálltam Új-Zélandon. Úgy gondoltam, ha ezt akkor nem lépem meg, akkor többet nem lesz lehetőségem kijutni egy ilyen országba. Mikor megérkeztem, leutaztam a déli szigetre, ahol nagy a kereslet a kétkezi munka iránt, és megfelelő hozzáállással rendesen meg lehet erősödni. Kb. 30 szőlészetben dolgoztam, napi nyolc órában a szabad ég alatt, télen három pulóverben, nyáron 30 faktoros krémmel fehérre mázolva, mikor hét hónap után, ez év júliusában a fővarosban kaptam egy állást mint informatikus. Jelenleg is itt dolgozom, Wellingtonban.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Új-Zéland eszméletlen! Természeti kincseiben páratlan, igazi paradicsom. Itt a világon a legtisztább a folyóvíz, amiből pedig rengeteg van. Forrás bukkan a felszínre minden ötödik kilométeren. Közel háromszor nagyobb, mint Magyarország, de csak négymillióan lakják. Ez jelenti azt is, hogy sokra értékelik a munkaerőt és azt is, hogy a déli szigeten el lehet úgy tölteni fél órát az állami egyes számú főúton, hogy senkivel nem találkozom. A szigetország amúgy két nagyobb szigetből áll, amit északi és déli szigetként definiálnak, és vannak kisebb szigetek is, mint Kapiti, Stuart vagy a Bounty szigetek. Nagyobb városok vannak mindkét nagy szigeten, ám a stressz, az életszemlélet és az értékrendek saját tapasztalataim szerint más besorolásba esnek északon és délen. Az északi sziget jobban hasonlít egy fejlett ország működésére. Sokkal többen lakják, ott az államigazgatás, több az értelmiségi, jobban hódít a divat, a pénz és persze a drog is. A déli sziget egyszerű és tiszta. Az emberek nyugodtabbak, életük sokkal inkább mentes a stressztől, jobban figyelnek a családjukra, a hobbijukra, sokat kirándulnak együtt, külső kontroll nélkül vigyáznak a természetre, végeredményben talán bölcsebben élnek. Wellington valószínűleg a legszebb és legjobban működő nagyváros az országban. Alacsony a bűnözési ráta, magas a kvalifikált embereké. Sok az igényes kávézó, étterem és söröző, van színház, jó mozi, gyönyörű tengerpart, hangulatos kikötő, zöld sapkás hegy a város közepén, sétálóutcák, szerpentinek. Itt székel a kormány, ugyanakkor a város relatíve kicsi, könnyen bejárható akár gyalogszerrel is, és rendkívül otthonos. Hátránya, hogy sokszor esik az eső, és fúj a szél. Van egy itteni mondás, miszerint ha látsz egy embert befordulni a sarkon, miközben megfogja a kalapját, akkor az biztosan wellingtoni.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Jobb-e? Én szeretem Budapestet. Úgy mindenével együtt. Ez természetes, ott nőttem fel. De szerintem csak ez teszi számomra széppé. Azt hiszem, sok szempontból jobb hely Wellington. Az egyik legjobb tulajdonsága, hogy ugyan sokfajta nép gyermeke él egy városban, de egyik etnikumtól sem kell félni, mikor este hazamegyek. A másik, hogy nem érzem magam korlátozva vagy tények elé állítva.

Miben rosszabb?
Például az egészségügy. Általános a hozzá nem értés, drága és minőségében alacsony szintet üt meg. Nem szeretnék itt kórházban kikötni. A másik a gyermeknevelés. Mi magyarok teljesen el vagyunk szörnyedve, hogy néha mit meg nem engednek a fiataloknak. És végül rosszabb, hogy Új-Zélandnak nincs komoly múltja. Nincs olyan utcája, amiből sugárzik a történelem. Én azelőtt Pesten az Izabella utcában dolgoztam. Na ott még lőszert is találni a falakban. Azt meg nem mostanában lőtték oda. Remélem. Otthon sok a patinás épület, a múzeumokban komoly értékeket őriznek, sok emléktábla van a falakon, itt meg csak sok a modern amerikai típusú gyorsház, meg a falpenész.

Mi hiányzik Magyarországról?
A barátok, akikre mindig számíthatok, a helyszínek, amikhez komoly emlékeim fűződnek, és a lány, akit szeretek.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az új-zélandi Alpok, a tenger, a delfinekkel játszás, a kristálytiszta víz, az a sok kagyló és rák amitől csak úgy hemzseg a tenger alja, az üres országutak, a segítőkészség, a helyes emberi értékrend, az őszinte hozzáállás, az érzés, hogy tudok jövőt tervezni és a tudat, hogy senki nem fog megtámadni egy szigetországot a világ végén, hogy aztán elfoglaljon 20 millió birkát.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Minden szempontból jobb.

Mennyibe kerül egy kávé?
Átlag 5 új-zélandi dollár (640 forint), mondjuk.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Heti 160 új-zélandi dollártól felfelé (20 480 forint). Átlag heti kereset 450 új-zélandi dollár (57 600 forint).

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Anyagilag még a szőlőmunkából is jobban éltem, tudtam félrerakni, és már akkor sem kellett számolgatnom, hogy mikor tudok elmenni tankolni. Otthonról nem ilyen emlékeim vannak. Ha a kultúrát nézzük, mint körülményt, az talán rosszabb, de a természetes környezet, a tenger és a hegyek ezt számomra kompenzálják.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Munka terén? Valószínűleg igen. És valószínűleg messze nem ilyen kompenzációért (kevesebbért). De sokkal fontosabb kérdés, hogy amit itt munka után csinálok, tudnám-e otthon is csinálni.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Komoly különbség, hogy az emberek itt nem sopánkodnak. Igaz, hogy otthon igen, de az is, hogy ezt nem az emberek indukálják. Ha valakinek megharapják a fülét, az ordít. De minimum felszisszen, és egy nagyot üt. Itt senki nem harapdálja a másik fülét. És ez az embereket többnyire boldoggá teszi, de legalábbis nem taszítja keserűségbe.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Időjárás, sport, ki minek örült a hétvégén és mekkora halat fogott.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Az All Blacks, Új-Zéland rögbicsapata valószínűleg az egyik legerősebb csapat a világon. Pár napja megkezdődött a világbajnokság. Szerintem ezzel sokat elmondtam.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Jellemző a bringázás, a kenuzás, a búvárkodás, a túrázás és a síelés. Van errefelé egy mondás, miszerint Új-Zélandon megteheted, hogy reggel síeléssel kezdesz a hegyekben, majd délután szörfözéssel folytatod a tengerpart mellett. Nos, aki szeret aktívan, "vadul" élni, annak ez igaz is.

Visszajössz?
Egyszer szeretnék, de amíg otthon a gazdaság és a politika marad, addig maximum csak látogatóba. Jól elvagyok én itt. Az idő itt nekem dolgozik, nem pedig ellenem.

<