108. Wad Alma - Doha, Katar

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Dohából válaszol Wad Alma.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
A férjem a Műszaki Egyetem elvégzése után Magyarországon semmilyen végzettségéhez mérhető munkát nem talált. Szétküldte a szakmai önéletrajzát a világ minden tájára, és itt kapott először állást - ezért jött ide. Pár év távházasság után mi is követtük őt. Itt gyesen vagyok gyes nélkül, mert 1998 óta nem jár semmi a külföldön tartózkodó anyáknak, csak az adófizetési kötelezettségünk maradt meg. Mellé még írok és festek, rajzolok, pólókat, ajándéktárgyakat díszítek és próbálok értékesíteni a neten.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Katar egy Borsod megyényi ország. Ennek ellenére soha nem hallottam, hogy kicsinek titulálták volna magukat, mint ahogy magyarok szokták hazánkat kicsinynek nevezni. Lakosait úgy egymillióra becsülik- és ebből talán csak húsz százalék az állandó lakos, tehát katari. Nyolcvan százalék ugyanolyan jöttment, mint mi vagyunk itt. A férfiak és nők aránya elképesztően rossz - mivel sok férfi egyedül érkezik, sokkal, de sokkal több a férfi itt, mint a nő. Kicsit az az érzése az embernek, mintha valami börtönszigetre került volna, mikor a szabadnapos munkások ellepik a tengerparti sétányt. Az ország 1972 óta független, a nemzeti össztermék 30 000 dollár (5 310 000 forint) per fő felett van. A régi emír nem sokat költött az országra, tőle a fia puccsal vette át a hatalmat, úgy bő tíz éve, és azóta rohamtempóban folyik az ország gyarapítása .Annyira sok a változás, hogy az egész emírségre kitehetnék a táblát : "Átalakítás alatt!".

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
A közbiztonság sokkal jobb. Évente átlag egy-két gyilkosság történik. Kocsifeltörések, rablások, betörések elvétve fordulnak csak elő. Az egészségügyi ellátás is üdítő az otthoni viszonyokhoz képest. Évente, személyenként kb. hétezer forintot kell befizetni az államnak. Ezért a pénzért ingyenes az általános orvosi és a fogászati kezelések többsége. A szakorvos viszont drága, kártyával is kb. kétezer forint egy vizit. A kórházi kezelésből csak a szállás és étkezés díját kérik, az operációért vagy egyéb kezelésért nem kell fizetni, ha van kártyája az embernek. Én a szüléskor 35 000 forintnyi pénzt fizettem. Ebben benne volt a császármetszés, a kórházi tartózkodás és az étkezés. Nem csak az enyém, mert ami még tetszik itt, hogy egy nő rokonom végig velem lehet a kórházban. Minden beteg ágya mellé egy fotelágyat is tesznek e célból. Az orvosok többsége elkötelezett, nagyon törődnek a beteg méltóságával, egy vizsgálathoz engedélyt kérnek a betegtől. Szültem otthon is, és sajnos nagyon rossz tapasztalataim voltak e téren. Jobbak a keresetek, mint otthon. Lehet félretenni, van remény, látunk magunk előtt nagyon rosszul kereső családokat, akik pár év nehézség után jobb, sokkal jobb körülmények közé kerültek.

Miben rosszabb?
Nagyon fájó pont a tömegközlekedés hiánya. Bár vannak buszok, de leginkább munkásokkal van telezsúfolva, amire se nők, se gyerekek nem szívesen szállnak fel. A taxik száma már évek óta nem kielégítő. A lakbérek is egyre feljebb kúsznak, a határ a csillagos ég. Akárcsak a tandíjak. Ingyenes oktatás csak a katari gyerekeknek jár. Az iskolai férőhelyek száma sem elégséges. Örülhet az ember, ha valahova felveszik a gyereket, és nem nagyon válogathat. Mivel a kereslet nagyobb, mint a kínálat, így verseny sincs az iskolák közt.

Mi hiányzik Magyarországról?
Magyarországról hiányzik a Túró Rudi, a gesztenyepüré, a finom lekvárok, a magyar fűszerpaprika, a sóska, a málna, a ribizli. A magyar élelmiszeripar egyedül a Hajdú-sajt néhány termékével képviselteti itt magát. Hiányoznak a világos, hosszú nappalok nyáron, az indián nyár, az első hó öröme, a tavasz érkezésének felemelő érzése, a nyár felszabadultsága. Ezenkívül itt az életem túl csendes lett. Otthon idegenvezetéssel és tanítással foglalkoztam. Kisvárosban éltem. Állandó nyüzsgés vett körül. Ha kimentem a piacra, rengeteg ismerőssel válthattam egy-két szót. Itt, mikor megérkeztünk, senkit sem ismertünk, és másfél év után akadtunk csak rá honfitársnőinkre, véletlenül, a parkban sétálva. Azóta már hetente összejárunk - magyar anyukák és egyéb nemzetiségű barátnőim is lettek.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Attól függ, hova mennénk. Például, ha Abu-Dzabiba költöznénk, akkor lehet, hogy nem sok minden. Úgy hallottam, hogy ott sokkal szervezettebb az élet, és minden pozitívum, ami itt létezik, ott is megvan, csak van tömegközlekedés, olcsó szórakozás, könnyebb megélhetés. Ha hazaköltöznénk, akkor hiányozna a nemzetközi légkör. A sok megfizethető étterem, ahol csodás indiai és arab finomságokat árulnak. Az enyhe telek, a csodás novemberek. A füstmentes plázák és éttermek. Mikor először hazamentünk pár éve, a frankfurti reptéren tömény füst és kocsmaszag csapta meg az orromat egy büfénél. Rádöbbentem, milyen jó is, hogy itt ilyen nincs. Mivel érdekel a képzőművészet, így nagyra értékelem a lakberendezés brit hatását errefelé. Nagyon jó formatervezésű bútorokat árulnak, egy közepes étteremben is nagyon igényes a berendezés. Az otthonihoz képest egy lakótelepi lakás sokkal tágasabb. És hát az egészségügyi ellátás is hiányozna (talán ez a legjobban).

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
A katariak a világ leggazdagabbjai közé tartoznak. GDP-jük svájci szintű. Szolgálókat, sofőrt, szakácsot tartani számukra teljesen természetes dolog. Gyermeküket az Egyesült Államokba küldeni egyetemre, évente háromszor külföldön nyaralni családostul, szinten átlagos. A többi, nem katari lakosnak pedig olyan az életszínvonala, mint amit hoztak magukkal. A világ legszegényebbjei adnak itt randevút a leggazdagabbaknak. Sok indiai, afgán, nepáli dolgozik itt a tűző napon, hogy valamicskét javítani tudjanak a sorsukon. Mikor először láttam egy luxusbolt mellett afgán munkásokat nézelődni kopottas ruháikban, mikor először láttam afgán cipészt a földön ülve ócska szandálokat javítani, ugyancsak elszorult a szívem a látványtól. Mintha Csoszogi bácsi elevenedett volna meg előttem, mintha a két világháború közti Magyarországot láttam volna.

Mennyibe kerül egy kávé?
Inkább cappuccinót iszom. Az Internetcity nevű játszóházban, ahol szülőknek szuper, retro-dizájnolt kávézó van, úgy 140 forint. Önkiszolgálás. A Burger Kingben és hasonló helyeken 350 forint. Az elegánsabb kávézók közül a Coffe Beanery a kedvencünk, ahol 1100 forint.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
A legolcsóbb ajánlat most a városban egy frissen elkészült toronyházban van, bútorozott garzonlakások, egyéb szolgáltatásokkal 280 000 forint, ez alatt nem lehet különálló lakhatást szerezni. Rengeteg külföldi család él társbérletben. Áldatlan helyzet, ugyanakkor nagyon sok az üres lakás, amit nem tudnak a tulajok kiadni, inkább hagyják veszni, de az árból nem engednek. Már négy éve tart ez az áremelkedés, a vallás tiltja az ilyesfajta haszonszerzést. Tiszteletben álló vallástudósok ostorozzák is a gyakorlatot, de minden megy tovább.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Hát igen, otthon biztos nem tudtunk volna félretenni annyit, hogy ingatlanokat vásároljunk. Ugyanakkor a hétköznapi életben itt sok minden luxus, ami otthon megfizethető szolgáltatásnak számit. Kozmetikus, fodrász, uszoda, strand, vágott virág. És az ember nem költekezik nagyon, mert bármikor véget érhet az itteni tartózkodásunk. Eléggé neuralgikus pontja ez a világnak, és sokan próbálnak minél kevesebbet itt költeni. De a katari állam nagylelkű kölcsönöket is biztosít az itt élőknek. Talán a havi fizetés harmincszorosát adjak kezes nélkül olyanoknak, akik rendszeresen kapják átutalással a fizetésüket. Számunkra rejtély, hogy miért éri meg nekik, mert akik elhagyjak az országot, azoktól soha nem szerezhetik majd vissza a pénzt. Ha a jólétbe az emberi kapcsolatok mennyiségét és minőségét is beleértem, akkor rosszabbul élek.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Igen. Én gyereket nevelni, írni, festeni, rajzolni otthon is ugyanúgy tudnék, mint itt. Viszont a férjem nem nagyon tudna izgalmas, tapasztalattal kecsegetető munkát találni. Meg a letelepedési engedélye is nehézkes lenne, mivel külföldi. Így, mint család, rendkívül nehéz lenne fennmaradnunk.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Hiányzik a reggelek hangulata. Az arabok szeretnek éjszakázni, és ebből kifolyólag reggel még a fű sem nő. Ha nem is teljesen így van, de még a kávézók is csak tíz körül nyitnak. Másfelől az esték izgalmasabbak, mint otthon. Este tízkor a tengerpart, a park még tele van piknikező családokkal, gyerekekkel. Nagy rokonságok ülnek együtt, de még hétköznap sem ritka az ilyen. Nem is értjük, hogy tudnak a gyerekek másnap iskolába menni. Az arabok nagyra értékelik a barátságot, és sokan baráti társasággal ülnek, kávéznak, a nőkkel együtt. Azt nagyon jó látni, hogy egy-egy csésze forró ital felett is mennyire képesek kikapcsolódni. Itt nincsenek nőket korlátozó törvények, mint Szaúd-Arábiában, így nők is járnak moziba, klubba, kávézóba. Vannak családi szekciók, mert mégiscsak konzervatív muszlim ország, de nem kötelező jellegűek. A családi rész annyit tesz, hogy egyedülálló férfiak oda nem léphetnek be. Úgy okoskodnak, hogy a férfi, aki családdal jön, az nem zaklatja a többi nőt.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Állandó beszédtéma az árak emelkedése.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Szinte mindennap az emír meglátogat valakit, vagy hozzá jönnek látogatóba külföldi politikusok. Erről mindig beszámolnak, és az ember jót derülhet azon, hogy milyen laza az itteni protokoll. Szandálban, mezítláb, hagyományos, hosszú fehér ingruhában fogadni vagy látogatni valakit, teljesen normálisnak számit. Ezzel szemben az emír felesége elegánsnál elegánsabb kosztümökben feszít. A minap épp azon örvendeztek a címlapon, hogy Katar milyen jó helyezést ért el a közélet tisztaságát mérő világméretű listán. A legkevésbé korrupt állam az arab államok között - ezt írták.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Anyagi helyzettől függ, hogy ki miként kapcsolódik ki. A brit hatás a kikapcsolódásban is érezhető. A legtöbben klubokba járnak, ahova éves tagsági díj befizetése esetén lehet felvételt nyerni. Itt általában úszni, strandolni, teniszezni, fallabdázni szoktak, de van könyvtár is és éttermek. A szegény pakisztániak üres telkeken kriketteznek, tengerparton sárkányt eregetnek. Plázákba járni, ott korcsolyázni, tengerparton sétálni bárki számára elérhető szórakozási forma. Sokkal kevesebben olvasnak, mint otthon. Legalábbis az orvosnál várva szinte elvétve látni, hogy olvasással ütnék el az időt. A katari fiatalok szeretnek a sivatagba kijárni, motorozni, tábort ütni. Ami nagyszüleiknek még évezredes életforma volt, az nekik mára egy extrém sport lett.

Visszajössz?
Minden vágyam, hogy családostul hazatelepülhessünk. Szerintem szülőföldem, a Balaton-felvidék a világ legcsodálatosabb helye.

<