89. Teveli Gábor - Négyezer-sziget vidéke, Laosz

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra. Ma Dél-Laoszból, a Négyezer-sziget vidékéről, egy nyolcvan főt számláló szigetről mesél Teveli Gábor.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Az út közel három évtizedig tartott - a civilizációból a vadonba. Noha véletlenek sorozatának tűnik, visszatekintve azt kell gondolnom, hogy minden lépés logikusan követte az előzőt.

Tipikus európai keverékként születtem egy olasz-német-vajdasági-magyar családban, Budapesten. Hatévesen az első ikonom egy olasz földműves unokatestvérem volt, aki kukoricát és bort termelt, és szabadidejében maratoni futó volt a Dolomitokban. Máig emlékszem a tehénistálló illatára és a hófödte alpesi óriások csendjére. 15 évesen Darwinnal és Humboldttal utaztam képzeletben a világ körül. Tíz évvel később, Európa és a Közel-Kelet megismerése után, a valóságban is végigjártam Humboldt felfedezőútját az Andokban és Dél-Amerika esőerdeiben. Ezt követte Ausztrália, Észak-Amerika és Ázsia.

Több mint egy évtizedes barangolás után egy nap elérkeztem Észak-Thaiföld hegyvidékére, ahonnan nem akartam továbbmenni. Beköltöztem egy ódon, falusi tikfaházba, mangófák, kókuszpálmák és tamarinkuszok közé, és nekiláttam felépíteni az életemet. Újságokba kezdtem publikálni történeteket és képeket a körülöttem zajló világról, miközben a közeli tájakat jártam biciklivel, teherautón és gyalog. Így jutottam el a szomszédos Laoszba, ahol jó pár hónapos barangolás után rátaláltam a paradicsomra: a dél-laoszi Négyezer-sziget vidékére.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
A Négyezer-sziget vidéke (laosziul Si Phan Don) a világ legnagyobb folyami szigetcsoportja, ezernyi kisebb-nagyobb homokszigettel a Mekong alsó folyásán, 17 kilométerre a kambodzsai határtól. Mindössze negyven sziget lakott, a többin növénytermesztés folyik vagy egyszerűen lakatlan. A sziget, ahol lakom, nyolcvan családot számlál, és egyetlen közösségként működik. Mindenki mezőgazdaságból és halászatból él - kivéve engem, noha igyekszem kivenni a részem a mezei munkából. A közösség teljesen önfenntartó, és a túlélés záloga a vagyonmegosztás. Tökéletes kommunizmus a csupán nevében kommunista országban. Nincs kórház, nincs áram, nincs bank, nincs autó, csak érintetlen természet, bicikli, és 60%-os csecsemőhalandóság. Mégis, soha ilyen boldog embereket nem láttam a földön, mint itt. A lelki harmónia nem csupán a természet közelségéből és az egyszerűségből fakad - a boldogság minden családban tudatos kötelesség, a túlélés záloga.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Miután az ember rádöbben a "nyugati" világ illúzióira, beleértve a demokráciát, a reklámot, a globális piacot, és ráeszmél arra, hogy a filozófia az ógörögök óta az elvesztett értékeken sajnálkozik, az egyetlen megoldás a menekülés. Menekülés vissza természetbe, az igazi közösségbe, messze a gépek irányította világtól, vissza a kétkezi kultúrához. Ennek a legnagyobb előnye, hogy minden közvetlenül hat az emberre, és mindenért saját magad vagy felelős. Ha nem halászol, nincs mit enned, ha lelketlen vagy és önző, kivet magából a közösség, ha nem veszed észre a boldogságot, nyomorult lesz az életed. Eközben olyan csodás felfedezéseket tehet az ember, mint "a villánál ügyesebb a kéz" vagy "a természet adta étrend mellé nem kell fogyókúra" vagy "a boldogság csak elhatározás kérdése".

Miben rosszabb?
Nem tagadhatom meg a származásomat: hiányzik az európai kultúra, és néha vissza kell utaznom a "civilizációba" egy kielégítő intellektuális társalgáshoz. Ezen kívül, ha bármi komolyabb betegség támad meg, mint malária, bilharzia vagy tífusz, egy teljes napot kell utazni megfelelő orvosi ellátáshoz. Eddig egy vesegyulladásom volt, de azt sikerült kihevernem a helyi gyógyfüvek varázserejében bízva.

Mi hiányzik Magyarországról?
A szüleim, az örök barátaim (üdv nektek, drága majori masszív!) és a székelykáposzta.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A boldog élet, az esős évszak égi tüneményei, a szeretet, amit minden egyes embertől kapok, a segítség, amit adhatok, a Mekong vízesései, a laoszi kávé, és a fantasztikus laoszi ételek (beleértve a tehénszarszószt, ami sokkal jobb, mint amilyennek hangzik).

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Laosz a világ egyik legszegényebb országa - mondják a nyugati statisztikák. Én azt mondom, Laosz a világ egyik legboldogabb országa. Itt nem a GDP határozza meg az élet színvonalát.

Mennyibe kerül egy kávé?
Laoszban termesztik a világ egyik legjobb minőségű kávéját, a varázslatos Bolaven-fennsíkon, ahol az ember tátott szájjal sétál a hihetetlen vízesések, ősi népcsoportok és örökzöld kávéültetvények között. A kávétermesztés gyakorlatilag kőkorszaki színvonalú, és szinte kizárólag minigazdaságokban folyik. Kommunista ország lévén a kávét állami szövetkezetek dolgozzák fel és értékesítik durván őrölt formában, jelentéktelen műanyagzacskóban. A legjobb minőségű kávé kilója 200 forint Laoszban. Laoszi kávét két ország importál, a szomszédos Vietnám és a volt gyarmatosító Franciaország, ahol luxuséttermekben árulják rendkívül drágán.

Laoszban a kávé elkészítése pofon egyszerű, nem kell hozzá olasz főzőgép, csupán egy alumíniumdrótra lógatott zokni - ebbe két kiskanál őrölt kávé, rá forró víz, és kész a méregerős, világbajnok kávé. Fogyasztható feketén (kafé dam), illetve sűrített tejjel (kafé nom).

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Úgy hallottam, hogy a fővárosban havi 50 dollárért (8850 forint) lehet bérelni egy kétemeletes házat, de mivel én ötórás teherautó-útnyira lakom a legközelebbi várostól, nincs igazán saját tapasztalatom a belvárosi életről. A Négyezer-sziget vidékén bambuszkunyhókat és cölöpházakat építenek helyi alapanyagokból, bár sajnálatos módon a beton egyre terjed.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Ha a havi keresetet vagy az egészségügyi helyzetet vesszük alapul, a válasz természetesen nem. De itt más értékek érvényesülnek: közösség, vagyonmegosztás, a természet közelsége. Ebből a szempontból a körülmények paradicsomiak.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
A munkámat tekintve gyakorlatilag mindenhol tudnám csinálni ugyanezt. Ha arra gondolok, hogy minden nap a Mekongban tusolok, halászni járok a helyi srácokkal a vízesésekhez, kókuszdiót szüretelek és kígyókra vadászok a khmer szomszédommal, felfedezőutakat teszek a lakatlan szigeteken, vagy a helyi sámánokkal poharazok, azt hiszem, sehol máshol nem csinálhatnék hasonlót.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Két éve hazalátogattam Budapestre karácsonykor. Szüleim Nagykovácsiban laknak, a nyugalom és béke szigetén. Emlékszem, december 25-én reggel megkértem atyámat, hogy fuvarozzon be egy barátomhoz a Kolosy térre. A térre érkezve lehúzódtunk egy alig használt mellékutcába, amíg kiszálltam a kocsiból. Abban a pillanatban megjelent a mellékutcában egy másik autó, és veszettül dudálni kezdett. Ezután a sofőr letekerte az ablakot és rámüvöltött, hogy takarodjunk az útból, mert tovább akar menni. Mondtam neki, hogy karácsony ünnepén talán van idő pár másodpercet várni, de ettől a sofőr csak még idegesebb lett és elküldött a francba, finoman szólva. Válaszul azt kellett mondanom, hogy sajnos az ilyen idegbeteg emberek miatt élek külföldön. "Akkor takarodj vissza Izraelbe, te büdös zsidó" - üvöltötte az ember vörös fejjel, és padlógázzal elviharzott.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A múlt hónapban öten haltak meg a szigeten, és folyik a találgatás, hogy miben. Az általános vélemény szerint az egyik gonosz uborkát evett, a másik rossz halat, a harmadik egyszerűen lefordult a székről, a negyedik túl sokat ivott, az ötödik lelkét pedig elrabolták a szellemek. A ház körül bóklászó szellemek mindennapos témának számítanak, csakúgy mint a napi halászzsákmány, a halcsapdák állapota, a Mekong vízszintje, és a szomszédok élete. Ezen kívül mindenki az erre vetődő külföldieken vihog.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Újságot errefelé nem olvas senki, ami nem is nagy baj, mivel a kommunista állami sajtó teljesen értéktelen. (Ami azt illeti, a demokratikus sajtón is jókat szoktam röhögni, amikor a kezembe kerül, hogy mennyire semmitmondó, milyen tudatlan, és milyen buzgón táplál egy hatalmas illúziót).

Laoszban a tündéri naivitást tükrözi a következő címlapsztori: a múltkor a kezembe került egy francia nyelvű laoszi magazin, a Le Rénovateur januári száma. A vezércikk az első laoszi vasútvonal hosszú távú terveiről számolt be lelkesen. Kilenc és fél kilométeres szakaszról van szó, ami bekapcsolja Laoszt az ázsiai vasúthálózatba, és összeköti majd a szomszédos Thaiföldet a határon fekvő laoszi fővárossal. Az alapkövet januárban fektették le, és állítólag a sínek év végére elérik a 4 kilométert.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Az élet.

Hosszabban: a közös üldögélés, cseverészés, nevetgélés a cölöpházak árnyékában, a beteldió rágcsálása (csak nőknek), a dámajáték (E. A. Poe szerint a zsenik játéka), a tétó (ismertebb nevén takraw vagy ázsiai foci bambuszlabdával), és az égvilágon minden, ami a Mekong vizében végezhető, az ugrálástól a halászatig.

Visszajössz?
Azt hiszem egyelőre csak látogatóba. De mindenkinek folyton a magyar kultúráról mesélek.

<